Szerelem misztériuma
A szerelem hirtelen támad, mert az csoda, mennyei misztérium. De a hajlam lassan érik, akár a dinnye, melyet nem szabad idő előtt meglékelni, mert különben vége van.
A szerelem azt jelenti, hogy vágyatokból, vonzalmatokból, képzeletetekből ketten, csakis ti ketten, két szalmaszálon fújtok magatok köré egy színes és gyönyörű szappanbuborékot. És ebben éltek. Egy színes varázsgömbben. Részeg szívetek azt mondja: ez örökké tart, hiszen minden szerelem: örök szerelem. Ereje, vonzása, lényege, misztériuma, anyaga nem a mulandóságból való. Eszetek azonban azt mondja, hogy bármikor elpukkanhat a csodagömb.
Amikor belebotlasz a szerelembe, és az egész olyan, mint egy káprázatos misztérium, vedd szemügyre újra és újra, és addig figyelgesd, amíg úgy nem érzed, az egyetlen misztérium az, hogyan voltál képes olyan sokáig nélküle létezni.
Az extázisban nincs humor, a csókban, ha szenvedélyes, nincs már mosoly, és a valódi gyönyörben nincs nevetés. Az igazi szerelem (...): misztérium. Beavatás. Nem lehet elviccelni.
Nem érzem, hogy tőlem veszed el azt, amit másnak adsz magadból. Ha így éreznék, sürgősen túltenném magam rajta. Számomra nem evidens, hogy az összegabalyodott felek befejeztetik egymással korábbi baráti kapcsolataikat. A szeretésnek nem lehetnek feltételei. Ha valakit annyira befogad az ember az életébe, mint téged én, eljut oda, hogy mindenestől fogadja be. Ez nem ugyanaz, mint amikor valaki egy rosszfajta önbizalomhiányban lealacsonyítja magát a másikhoz. A szerelem egyben tévedésmisztérium is: egyetlen emberben akarjuk meglelni és szeretni az egész világot. Ez nem sikerülhet. Minden férfit nem szerethetsz bennem.
Egymás iránti vonzalmunk misztériuma ígéri a mindhalálig tartó lázat, izgalmat.
Én szeretek szerelmes lenni. Szeretek megrészegedni tőled. Szeretek "hülye" lenni, de ez nem boldogság. Egy életművész a szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt. A részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel, hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.
Bármit is ordít fületekbe a korszellem, ne feledjétek: a szerelem misztérium! Úgy is kell bánni vele, oly féltőn s finoman, mint minden csodával.