Számok
Vannak, akik azt állítják, hogy a hármas bűvös szám, mások a hetest tartják annak. Pedig egyik se az, higgye el, fiam. Az egyes, az a bűvös szám... az első személy.
A valóságos számok rakoncátlankodnak. Van azonban az emberekben egy ősi, velünk született érzés, hogy a számoknak nem szabadna rakoncátlankodniuk. Van valami tiszta és világos a szám elvont fogalmában, amely nincs kapcsolatban a gyöngyök, kavicsok vagy felhők számlálásával; kell, hogy legyen mód a számok tárgyalására a nyers valóság megjelenése nélkül is.
Az egész számok struktúrája annyira harmonikus, titokzatos, hogy ember ilyet képtelen alkotni. Millió tulajdonságának feltárása szinte lehetetlen.
A prímszámokat tanulmányozva visszajutunk az alapok alapjához. A prímszámok fontossága abban rejlik, hogy ők a matematika "atomjai". Ahogyan az alapvető kémiai elemekből minden más vegyi anyag előállítható, a prímszámokból épül fel a matematika anyaga.
A prímszámok olyanok, mint az élet. Nagyon logikusak, de sohasem lehet megfogalmazni a szabályaikat, akkor sem, ha éjjel-nappal róluk gondolkozunk.
Minden bolond feltehet olyan kérdést a prímszámokról, amelyre a legbölcsebb ember sem tudja a választ.
A számok a legijesztőbb dolgok a világon. Jelentéktelen kis fekete ábrák, ha az ember helyes világításban nézi őket, de gondoljuk csak meg, hogy egyik-másik mennyire meg tudja rendíteni az ember szívét. Az ember visszatér valami gondtalan külföldi útról, forgatja az újságjának lapjait, és valamelyik távoli, alig ismert vasúti részvény neve mellett, amelyben egész vagyona fekszik, azt látja például, hogy a megszokott helyett, (...) a sokkal kevésbé tekintélyes (...) számok állnak.
A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.