Sietés
Amint lót-fut a sürgő nép itt, Szeretnék oda szólni nékik: Minek siettek olyan nyakra-főre? Úgyis kiértek ám a - temetőbe!
Sietésben nincs szerencse.
Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Nem szabad semmit siettetni. A mindennapi belső harmóniám a lényeg. Ha nem fér bele valami ma, akkor majd megtörténik máskor.
A természet nyugodt. Nem kapkod, nem siet. Csak az ember rúgja fel a törvényeket.
Olyannak érzem magam, mint a kisöregek, akik annak idején feltartottak a pénztárossal folytatott, merően fölösleges cseverészésükkel, mert én, aki mögöttük toporogtam, siettem valahova, el akartam jutni a következő tennivalóm helyszínére. Ha viszont nincs következő helyszín, ahova az embernek el kell jutnia, az idő hihetetlenül lelassul. Azt érzékelem, hogy jobban észreveszek másokat, sűrűbben kapom el a tekintetüket vagy keresek szemkontaktust velük.
Facebook
Pinterest