Rossz eredete
A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.
Muszáj bevallani - hogy létezik - a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?...
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se - mert minden belőle lett.
És mégis létezik - ó fájdalom - a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!
Akire kitartó intellektuális kíváncsiság jellemző, annak nem érdemes a vallásos magyarázatokat megismernie, minthogy azok csak hasonlóan érthetetlen rejtélyeket halmoznak az eredetiek tetejére. Mi adta Istennek az elmét, a szabad akaratot, a tudást, a jó és rossz megkülönböztetésének bizonyosságát? Hogyan tölti azokat bele a világegyetembe, amely, úgy tűnik, jól elvan a fizika törvényeivel? Hogyan veszi rá a kísérteties lelkeket, hogy kölcsönhatásba lépjenek a kemény anyagi világgal? És minden kérdés közül a legkellemetlenebb: ha a világ egy bölcs és kegyes tervnek megfelelően alakul, miért van annyi szenvedés?
Isten mindennek a teremtője; mégis azt bizonygatják, hogy a rossz nem istentől ered. Hát akkor honnan ered? (...) talán az emberektől? S az embereket vajon ki teremtette?