Rendező szerepe
A színész fantasztikus hangszer, egy csodálatos műremek, egy jó színész, az egy Stradivari-hegedű. Amikor ő megszólal, akkor ott egy Stradivari szólal meg, de kétségkívül kell a hegedűművész, aki játsszon rajta. Azt gondolom, hogy egy ideális színész-rendező kapcsolatban erről van szó.
Minél tehetségesebb egy színész, annál nehezebben kezelhető. A rendezés és az igazgatás éppen abban áll, hogy az, aki rendez vagy igazgat, a nehezen kezelhető színészeket, ha nehezen is, de kezelni legyen képes.
Arról kérdeztek egyszer, hogy mit tanácsolnék egy fiatal rendezőnek: vidéken kezdjen-e dolgozni, vagy inkább egy elsőrangú színházban. A válaszom az volt, hogy kezdje vidéken. Óva inteném a kezdőket attól, hogy elsőrangú színházakban, jó színészekkel kezdjenek dolgozni. A jó színészek önjáróak, szinte maguktól teszik a dolgukat, a rendező meg hajlamos a végén elhinni, hogy őmiatta olyan jók, amilyenek. Holott jók voltak ők már eleve. Ellenben középszerű színészekkel valóban kihívás dolgozni. Ha nem akarunk megbukni, gatyába kell rázni őket. Egy rossz színésztől sokkal többet tanulhat egy kezdő, mint egy jótól.
A szereplőválogatás a filmgyártás kilencven százaléka. Olyan, mint az alkímia, ki kell totózni, hogy a szereplők minél jobban összeilljenek. A rendezőnek bűvészkednie kell. Filmet bárki tud csinálni. A lényeg az előkészületekben van.
A rendező olyan, mint egy szivacs: nem azért van, hogy a karaktereket a maga képére formálja, hanem hogy olyan összetett filmet készítsen, amilyet csak lehetséges.
A filmeknél a rendező az, aki igazán meghatározza egy film stílusát. Egy film valójában a rendező víziója.