Rémálom
Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet.
Csak álom volt - mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.
Akkor jönnek a kellemetlen álmok, mikor már csitul a pánikod. Míg a lelked nagyon mélyen van, addig megvéd valami varázslat, hogy legalább az éjszakáid ne rettegésben teljenek. De ha már elég erős vagy, akkor álmaidban is előmerészkednek a mélyből a félelmeid és kívánságaid.
Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak. Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy nem léptük át a halál néma kapuját; tennivalónk, elfoglaltságunk van a földön.
Az élet nem más, mint egy álom, egy rossz álom (...), és csak veled oszthatom meg.
Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat.
Mint amikor egy szörnyűséges rémálom tart fogva. Amikor álmodban rohanni kényszerülsz; futsz, és már majd szétpattan a tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni. A lábam egyre lassabban és lassabban mozgott, ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen embertömegben, de a hatalmas toronyóra mutatója nem lassult. Kíméletlenül, közömbösen, feltartóztathatatlanul haladt a vég felé - mindennek a vége felé.
Azt mondják, a sorsnak remek humorérzéke van, és néha álmaink valóra válása rémálomnak tűnhet.
A rémálom pedig természetes, egészséges módja annak, hogy az ember levezesse a feszültséget és szembenézzen a félelmével.
Facebook
Pinterest