Paraszti élet
A külső embernek van ideje, mása sincs, mint ideje, csak a városi ember rohan mindég, a pusztán nincsen nagy sietség, csakis akkor, ha pandúr nyargal a legény nyomában.
Azt igenis állítom, hogy a paraszti társadalom jellege nem a törvényeken múlik. A paraszti társadalom jellege a parasztokon múlik. Az emberek évszázadokon át fenntartották egymás mellett különálló és nagyjából egyenlő birtokaikat anélkül, hogy sokuk elveszítette, és bármelyikük tömegesen felvásárolta volna őket. Holott igen gyakran nem volt törvény a felvásárlásra. A parasztok nem tudtak venni, mert nem adtak el. Az emberek ilyen helyzetbe kerülve úgy viselkednek, mint amikor hazaérkeznek.
Nem egy lehetséges paraszti és egy sikeres kereskedelmi életforma között választunk. Ami között választunk, az a paraszti életforma, amely esetleg megvalósulhat, és a kereskedelmi, amely már megbukott. Nem egy viruló üzletből szándékozunk elcsábítani az embereket valamiféle idilli nyaralásra vagy egy paraszti típusú utópiába. Mi az újrakezdésre próbálunk javaslatot tenni, miután egy eleve csődre ítélt kísérlet csődbe fulladt.
A rózsaszín ködfátylas nosztalgia - ezt jobb, ha észben tartjuk - mindig a gazdagok sajátja. Könnyű úgy rajongani a paraszti életformáért, ha nem pottyantós vécét használunk.
Facebook
Pinterest