Őszinteség
Ha nem vagy őszinte, akkor nem adsz esélyt a másik embernek, hogy megismerjen és véleményt alkosson rólad. Ha folyamatosan egy maszk van rajtad, akkor maximum arról kapsz visszajelzést, hogy ez a maszk jól áll-e neked vagy nem. De hogyha ezt a maszkot le tudod venni, akkor esetleg arról is visszajelzést tudsz kapni, hogy te, a te személyiséged, a te lelked, a te gondolkodásod valakinek tetszik, valakinek nem tetszik.
Ő az egyetlen ember, akinek képtelen vagyok hazudni. És sehogy sem bírok rájönni, pedig sokat töprengtem rajta, hogy vajon a szorongás-e az oka, vagy inkább a kettőnk közt feszülő távolság áthidalhatatlanságának érzése, amin egy kvázi gyermeki csíny sem változtatna semmit, vagy csupán a bizalmatlanság, félelem attól, hogy ha fény derülne a mellébeszélésre, pont nekem nem bocsátana meg soha. Talán mindezek összessége.
A kényszerű őszinteségem nem a nyitottság érzését növeli bennem, inkább a lekötelezettségét.
Ha megvizsgálnak, őszintén mondd meg, hogy mit nem tudsz, s mit tanultál; azzal többre mész, mint ha port akarsz a szemükbe hinteni.
Két ember, ha már beszél egymással, együtt tölt órákat, akkor kötelessége megosztani a másikkal, ha elég volt, ha túl messze mentek.
Őszintének lenni nem azt jelenti, hogy kimondhatsz bármit, amit és amikor akarsz, hanem hogy igaz az, aminek a kimondására elszánod magad.
Az emberek értékelik az egyenességet és az őszinteséget. A legjobb szövegelés az igazság, mert az teljesen lefegyverez.
Ahogy idősebb leszek, egyre inkább elegem lesz abból, hogy saját magamat revideáljam, és a mondandómat finomítsam attól félve, hogy a másik ember hogyan fogja ezt értelmezni. Szerintem jobban megéri őszintének lenni.
Amikor teljesen őszinte vagy, és megosztod a valódi gondolataidat, akkor szabaddá válsz.
A valódi dolgok nem változnak. Még mindig a legjobb őszintének és igaznak lenni, hogy így kihozhassuk a legjobbat mindabból, amink van, hogy egyszerű dolgoknak örüljünk, és bátran viseljük, ha a dolgok rosszra fordulnak.