Önéletrajz
Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a személyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mikrokozmoszának érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és körülötte történt, hanem azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne.
Elsősorban azért nehéz őszintének lennünk a gyerekekkel, mert sokszor magunknak is képtelenek vagyunk igazat mondani. Hazudunk magunknak, hazudunk a szomszédainknak. Minden önéletrajz egy hazugság. Azért hazudunk, mert arra tanítottak minket, hogy elérhetetlen erkölcsi elvárásoknak feleljünk meg. (...) Ebből következően egész oktatási rendszerünk is tele van hazugsággal. Az iskolák továbbadják azt a hazugságot, hogy az engedelmeskedés és a szorgalom erények, s hogy a történelem- és a francia nyelvtudás műveltséget jelent.
Az önéletrajz valójában önmagad kutatása és feltárása. Annyira igaznak kell lennie, amennyire csak lehetséges. Ezt meg lehet tenni egy könyvben, de képtelenség megoldani egy mozinál. A vásznon alkalmazhatsz önéletrajzi elemeket, felhasználhatsz konkrét anekdotákat, de a filmek nem arra valók, hogy önmagadnak mutass tükröt, ezekben kivetítünk dolgokat. Amint az ember színészeket, helyszíneket választ és dialógusokat ír, máris csak egy verzióját kapja a valóságnak, nem pedig az igazságot.
Az önéletrajzírás: kutatás. Adva van egy vizsgálati személy szőröstül-bőröstül, mindennel, amit egy ember önmagáról tudhat, nem feledve, hogy egész folyamatos környezetünkkel együtt vagyunk azok, akik vagyunk. Az én tehát igen sok embert jelent. Az önéletrajzíró a fogamzás pillanatában megkapta szüleitől - és rajtuk át még ki tudja, ki mindenkitől - a kutatási feladatot, cipelnie kell a témáját holtáig.
Amikor az ember önéletrajza még jóformán üres, nem lehet tudni, hogyan alakulnak majd a dolgok. Nem lehet tudni, hogy az idő, amit most belefektetünk, valaha majd az az idő lesz, amikor keményen dolgoztunk az álmunk megvalósításáért, vagy az, amikor hülyét csináltunk magunkból.
Az önéletrajzi munka kiindulópontja az, hogy teljesen magányosnak érezzük magunkat.
A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak.