Önbizalomhiány
Ha nem tudjuk magunkat olyan kicsire összehúzni, hogy elrejtőzzünk az észlelt fenyegetés elől, nos, akkor elég nagyra kell felfújnunk magunkat, hogy elhessegessük a fenyegetést. Ez a stratégia mindenütt elterjedt a természetben. Bár a kivételes bonyolultságú emberi társadalmakban az izmaink megfeszítése és a mellkasunk kidüllesztése nem mindig éri el a kívánt hatást. Ezért valami máshoz folyamodunk. (...) Dicsérjük magunkat, kidomborítjuk az erényeinket. Alkalomadtán hazudunk arról, mit gondolunk valójában, hogy védjük a társadalmi státuszunkat. És némi erőbedobással még magunkat is meg tudjuk győzni, hogy igazat mondtunk. De most már nem akarok több szót pazarolni a valaha írt összes Facebook-posztra.
Az önmagunkban való kételkedés (...) lecsupaszítja a lelket, amíg nem marad más, mint egy selyempapír-finomságú burok, vékony, mint a hagymahéj.
Örökké kételkedem a létjogosultságomban, soha nem érzem magam elégnek. Talán csak az életem végén fogok választ kapni arra, elegendő-e az a munka, amit végeztem. Talán az igazi választ én már meg sem érem. Az idő viszont majd eldönti, mennyit ér ez az egész.
Az önbizalomipar elég zavaros terület: vannak sarlatán önbizalomedzők, motivációs trénerek, képre írt idézetek, önjelölt life coachok, de az önbizalom felépítése nagyon kemény belső munka, amit valahogy mindenki meg akar úszni.
Az önbizalomhiány súlyos lelki betegség. Szinte mindenki szenved tőle. Szerintem még azok is, akikről elsőre azt gondolnád, hogy nagyon el vannak szállva maguktól, még ők is csak ellensúlyozni akarjak a maró érzést, hogy nem elegek.
Akinek az általános valóság túl áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen, aki úgy érzi, hogy ő ebben a valóságban egy senki, olyan valaki, akinek hallgass a neve, és akinek nincs mit mondania, nincs beleszólása az élet alakulásába, se tágabb, se szűkebb értelemben, az saját valóságot épít magának. Mert az ember, ha teljesen jelentéktelennek érzi, nem bírja elviselni önmagát sem.
Az önbizalom hiánya megsemmisítő lehet, és néha nehéz kitekinteni a bennünket körülvevő sötét buborékból.
A féltékenység bizalom és önbizalom hiánya.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát mégegyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!
A szabadság a lélek joga ahhoz, hogy lélegezzen. Ha nincs levegő, rosszak a törvények. A szabadság hiánya önbizalomhiányt okoz.
A kihívó viselkedés és a pökhendiség mindig önbizalomhiányra vezethető vissza, míg az alázatosság és udvariasság a belső erő jele.
A kényszeres okoskodás valójában önbizalomhiányra utal. Azoknak van szükségük erre a megerősítésre a vakáció alatt, akikre odahaza vagy az irodában senki sem figyel.
Facebook
Pinterest