Önátverés
Olykor olyan sokat hazudunk másoknak, hogy elfelejtjük, hogy magunknak is hazudunk.
Létezik az igazság, és létezik az öncsalás. Azt hiszem, mindannyiunknak szükségünk van mind a kettőre.
Ne hazudj magadnak! Mindig mondjad ki, amit érzel!
Felesleges mosolyogni akkor, ha belül vérzel.
Az ábrándok ellen pedig pofonegyszerű az orvosság, ha egyszer rászántátok magatokat. Nem kell más, csak a jó öreg háziszer, az őszinteség... már úgy értem, az őszinteség önmagatokkal. Egyszerűen ne hazudjatok többet magatoknak, ne hergeljétek magatokat mindig a holnapokkal.
A látszatot elhinni az első feltétele annak, hogy elviselhetőbbé tegyük az életet.
A legnagyobb hazugságokat magunknak tartogatjuk. Azt játsszuk, hogy istenek vagyunk, mi hozunk döntéseket, s az áramlat a mi nyomdokvizünk.
Az ember néha annyira hinni akar valamiben, hogy képes kifogásokat gyártani, és figyelmen kívül hagyja a fájdalmas valóságot.
A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be.
Ha kellő határozottsággal és megfelelő gyakorisággal ismételgeted, bármit el tudsz hitetni előbb önmagaddal, aztán az emberekkel. A sorrend néha felcserélhető.
Ne hazudj magadnak csak azért, mert azt hiszed, úgy a biztonságosabb. A valóság nem így működik.
Hazudhatsz magadnak, ha azt akarod, de egyszer szembe kell nézned majd a valósággal.
Facebook
Pinterest