Nyugdíjba vonulás
Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hogy sikeres karriered legyen a visszavonulásod után, elég, ha van egy ötleted, és szenvedéllyel csinálod.
A nyugdíj épp azt a lehetőséget teremti meg, hogy az ember járhassa a maga útját, és tovább fejlődhessen.
Eljön az idő, amikor mind ugyanazt csináljuk. A gyerekek megnőnek, elköltöznek egy másik városba, vagy akár másik országba, mi pedig nyugdíjasok leszünk és mossuk az autónkat - még akkor is, ha megengedhetnénk magunknak, hogy ezt más tegye meg helyettünk. Mert egy bizonyos kor után fontos, hogy jelentéktelen dolgokkal üssük el az időnket, megmutassuk a világnak, hogy még működik a testünk, nem felejtettük el becsülni a pénzt, és továbbra is alázattal végezzük a teendőinket.
Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani.
Ha egy matematikusnak nála kiválóbb tanítványai vannak, akkor már nyugdíjba mehet. Ha ilyenek nincsenek, akkor nyugdíjba kell mennie!
A színész sohasem lesz nyugdíjas. (...) A színészt akkor nyugdíjazzák, mikor beteszik a sírba.
A zenészek nem mennek nyugdíjba; egyszerűen abbahagyják, ha már nincs bennük több zene.