Nők és férfiak
Hogyan készül egy nő az első találkozásra? Eszeveszetten sminkel, órákon át ruhakombinációkat variál, ha egyenes a haja, akkor göndöríti, ha göndör, akkor egyenesít. A lényeg, hogy ahogy van, úgy nem jó. Aztán nem egyszerű feladat és megkerülhetetlen a megfelelő cipő kiválasztása. A kényelem másodlagos, ha lehet, legyen színes, tündöklő, csábító. Az ajkak szalonképes állapotba való hozása sem egy perces munka. Legyen nedves, puha, gömbölyű, illatos, zamatos, olyan harapnivaló. Ezzel még korán sincs vége, hátra vannak még a szemek, a fogak, a lógó, csillogó, himbálódzó ékszerdzsungelek.
Hogyan készül egy férfi az első találkozásra? Hasat be, mellkast ki, vállat fel. Anya, hol az a farmer? Anya, hová raktad azt a pólót? Anya, azt a felsőt kimostad? Anya, megtörlöd a cipőmet? Anya, hol a fogkefém? Anya, csinálsz gyorsan egy szendvicset? Anya, tudsz adni pénzt? Apa, hova vigyem ezt a csajt?
A férfiak és a nők között a kapcsolatok olyan összetettek, érzéseink és vágyaink olyan zavarosak és érthetetlenek, hogy senki sem tudja pontosan, mit akar; mindannyiunkat magával sodor az ár.
Szivével gondolkozik a nő még a legkomolyabb dologban is, mig a férfi a szerelemben is többnyire eszére hallgat: melyiké az elsőség?
A férfiak (...) olyanok, mint egy régimódi gáztűzhely. Begyújtjuk, és már forró is. A nők viszont gyakran inkább úgy működnek, mint a villanytűzhely. Eltart egy kis ideig, amíg bemelegszenek.
A gondolkodás tekintetében a férfi és a nő között meglehetősen apró a különbség, a szerelemben ellenben jelentős.
Nem könnyű dolog a nőkkel folyamatosan fenntartani a szellemi kapcsolatot, mert az merőben eltér tőlünk, férfiakétól. Ez nagyon nagy tudomány.
Mi, férfiak már csak így vagyunk megalkotva, képtelenek vagyunk egyszerre több dologra figyelni (...). A mi agyunk olyan, mint egy hermetikusan záródó szoba, csak egyesével lehet oda bejutni. Ha közlekedési hasonlattal akarok élni, azt mondanám, a gondolataink előrehaladásának folyamata olyan, mint amikor valaki egy egyenes vonal mentén lépeget, azaz igen lassú. Ezzel szemben a nőké olyan, ahogy egy hároméves gyerek rohangál szélsebesen a játékokkal teli szobában, ide-oda ugrándozva, és azt sem tudja, melyik játékkal játsszon.
A nők nem olyanok, mint a férfiak, teljesen másképp vannak felépítve, másképp gondolkodnak és éreznek. Soha ne próbáld megérteni őket, kisfiam, teljesen felesleges. Nekünk, férfiaknak, nem kell megértenünk őket. Alkalmazkodnunk kell hozzájuk.
A nők örök kritikája a férfiakkal szemben, hogy azok nem nyílnak meg eléggé, nem mesélnek az érzéseikről. Nos, azért nem mesélnek, mert ez a nők privilégiuma. Cseverészni, mesélni, csacsogni? Egy férfi nem nagyon szokott. Mint ahogy a legtöbb nő nem fog egy szimpla OK-val válaszolni egy üzenetre, amikor egy színes, jelzőkkel tűzdelt körmondatban is lehet. Egy csomó felesleges veszekedéstől kímélnénk meg magunkat, ha elfogadnánk, hogy a nők és férfiak másképp vannak huzalozva - egy nő keresi a kommunikációs lehetőségeket, tud is élni velük, egy férfi pedig férfiként reagál: okézza az üzenetet, és cselekszik, amikor szükség van rá.
A nők általában hálósan gondolkodnak, mert az agy női részei jobban össze vannak kapcsolva. Általában több információt gyűjtenek be, mikor gondolkodnak, azokat összetettebb formába rendezik, több opciót és lehetséges kimenetelt látnak. Általában összefüggően, holisztikusan gondolkodnak, ezt hálózat-gondolkodónak nevezem. A férfiak általában - és ezek átlagok - eldobják azt, amit a tárgyhoz nem tartozónak ítélnek, arra összpontosítanak, amit csinálnak, és lépésről lépésre haladva gondolkodnak. Mindkettő tökéletesen jó módja a gondolkodásnak. Mindkettőre szükségünk van az előrejutáshoz. Történetesen több is a férfi zseni a világon... és több a férfi idióta is a világon.