Egri László

Az idő vasfogai: rozsdás szilánkok, merev falú, sötét óriások.

A történelmet a győztesek írják, a tankönyvkiadók meg kinyomtatják.

Hűs ünnepi ének illan szájról szívre. S talál utat szívről szív öblébe.

Hogyan készül egy nő az első találkozásra? Eszeveszetten sminkel, órákon át ruhakombinációkat variál, ha egyenes a haja, akkor göndöríti, ha göndör, akkor egyenesít. A lényeg, hogy ahogy van, úgy nem jó. Aztán nem egyszerű feladat és megkerülhetetlen a megfelelő cipő kiválasztása. A kényelem másodlagos, ha lehet, legyen színes, tündöklő, csábító. Az ajkak szalonképes állapotba való hozása sem egy perces munka. Legyen nedves, puha, gömbölyű, illatos, zamatos, olyan harapnivaló. Ezzel még korán sincs vége, hátra vannak még a szemek, a fogak, a lógó, csillogó, himbálódzó ékszerdzsungelek. Hogyan készül egy férfi az első találkozásra? Hasat be, mellkast ki, vállat fel. Anya, hol az a farmer? Anya, hová raktad azt a pólót? Anya, azt a felsőt kimostad? Anya, megtörlöd a cipőmet? Anya, hol a fogkefém? Anya, csinálsz gyorsan egy szendvicset? Anya, tudsz adni pénzt? Apa, hova vigyem ezt a csajt?

Esküvő. Mindenki számára ismerős szó és mindenki számára más és más jelentéssel bír. A nők számára az esküvő nem más, mint a boldogság, a fényűzés, a nagy nap, az életre szóló döntés, és az én már elkeltem, hihi, te még mindig szingli vagy szinonimája. Egy férfi számára az esküvő nem más, mint a minek ebből ennyi, ebből nem volt olcsóbb, ez nem hiányzik ide, fejezd már be, éljük már túl valahogy szinonimája. Egy zenész számára az esküvő nem más, mint ahogyan egy ősi kínai közmondás tartja: Money, money, money, must be funny.

Olyan világban élünk, ahol mindenkit motiválni kell, csak abba nem gondolunk bele, hogy a motiváció hiányának is épp mi vagyunk az okai. Mára ebből is sikerült üzletet csinálni. Motivációs tréning, persze jó pénzért. Én aztán most úgy megmotivállak, hogy kettéáll a füled, s mindezt ráadásul hétvégén. Mert miért is ne töltenénk a hétvégét olyan emberekkel, akik hétköznap már sikeresen antimotiváltak minket? Talán jobban motiválná szegény áldozatot egy sörös focimeccses délután vagy a szerelmével megejtett könnyed séta a parkban. De nem biztos, valószínűleg nincs igazam, mivel nem vagyok motivációs szakember.

A versek akár a gyerekek. Szeretnek olykor a szülők köré gyűlni, körbeülni őket, lábukhoz kuporodni, áhítattal figyelni minden egyes rezdülésüket. Kíváncsiak, folyton érdeklődőek: hogyan születtem, miért születtem, vártatok rám, ilyennek képzeltetek? Önmagukat kereső keserű út kezdete. A versek akár a gyerekek. Lehetnek fáradtak, energikusak, simulékonyak olykor hamisan huncutak. Nem lehet haragudni rájuk. Sokszor értelmetlenül idegennek hatnak szavaik, melyek sérülékeny lelkük bölcsőjéből szállanak a nagy, ijesztő világ vákuumába. Ezek idővel mind értelmet nyerő, igazán mély jelentésekké válnak.