Nem ismerlek
Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy
te vagy. Valakivel összetévesztettelek.
Bár nem ismerlek téged, sosem találkoztam veled, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak, én mégis szeretlek. Teljes szívemből szeretlek.
Mintha ezer éve ismernélek. Holott nem ismerlek. Csupa bizonytalan érzés és hangulat. Halvány vágyak, légiesek.
Nincs nagyobb gyönyörűség, mint amikor egy kapcsolat új még. Titkok vagyunk egymás számára, olvasatlan könyvek. Mi mindent képzelek rólad! Mi mindent vetítek rád és beléd! Még nem ismerlek. Még csak az vagy, akit sejtek rólad, akinek képzellek, és akit álmodok beléd.
Nem az a vágy ég szíveinkben,
Nem az a nap az égen.
Nem az a május nyit virágot,
Nem, nem ismerlek én sem!
Nem ismerlek - csak a hibáidat tudom -
lekéstelek de annyi mindent lekéstem már
hallgatom misztikus szerenádját az ősznek
felforgatom a temetőket
s ha újra engedélyt kapok hozzád: majd megtanullak.
Sokat gondolok rád ebben az évben,
hogy még nem ismerlek, hogy remélem, hogy még nem ismerlek,
nem rontottam még el, értelmet adsz majd a veszteségeimnek,
ugyanúgy várakozol, gyenge pillanataidban elbizonytalanodsz vagy rettegsz,
mint én, amikor eszembe jut, hogy nem létezel, miért léteznél.
Facebook
Pinterest