Nehéz matematika
Egy matematikai problémának nehéznek kell lennie, hogy csábító legyen, de nem lehet teljesen elérhetetlen, mert csak csúfot űz belőlünk. Útjelzőnek kell lennie a rejtett igazságokhoz vezető útvesztőben, és végső soron emlékeztetnie kell bennünket a sikeres megoldás adta örömre.
Számomra a matematika mindig is az alázat legnagyobb iskolája volt. Leginkább a hihetetlenül nehéz matematikai problémák miatt értékes. A matematika Himalájájában elképesztően nehéz eljutni a csúcsra, és talán meg is kell fizetnünk az árát. De az igazság az, hogy ha elérjük a csúcsot, akkor onnan fantasztikus a kilátás.
Felületesen nem lehet matematikát olvasni, a kényszerű absztrakció mindig bizonyos önkínzással jár, és matematikus az, akinek ez az önkínzás örömet okoz.
Nincs még egy olyan tudomány, amely jobban rávilágítana a kétféle művészeti és tudományos világszemlélet közti mély szakadékra, mint éppen a matematika. A kívülálló számára szörnyű szakismeretek különös, idegen tárháza ez, tele baljós szimbólumokkal és tekervényes eljárásokkal, megfejthetetlen nyelv, fekete mágia. A tudós, a matematikus számára ezzel szemben a pontosság és tárgyszerűség biztosítéka.
Akik vonzódnak a matematikához, azokat izgalomba hozza a feladat, akiknek nincs érzékük hozzá, azokat elriasztja.
Noha én azt hiszem, hogy mindannyian tudósnak születünk és azok is vagyunk gyerekként, felnőttként nem mindannyian folytatjuk ezt a szerelmet. Ennek egyik oka, hogy a matematika kőfalaival kerülünk szembe.
Ha valaki nem hiszi, hogy a matematika egyszerű, az azért van, mert még nem jött rá, hogy milyen bonyolult az élet.
Mindenki tudja, mi az a görbe, amíg nem tanult elég matematikát ahhoz, hogy összezavarodjon a számtalan lehetséges kivételtől.
Az emberek többsége nagyon messze szalad, ha sebesült tigrist vagy matematikai egyenletet lát.
Matematikából mindig gyenge voltam. A tanáraim legtöbbször nem ismerték fel a válaszaimban rejlő iróniát.
Facebook
Pinterest