Múlt
A múlt sem tűnt el nyomtalanul. Átéltük azokat a pillanatokat, úgyhogy a részünkké váltak. Az alkotóelemeink.
Vannak helyek, ahol a varázserejű múlt hosszú ujjai akár több száz kilométernyi kihalt vidéken is átnyúlnak, és tűzforró harapófogójukba szorítják a nyílt sebként vérző szívet.
Ki nem adna meg mindent, ha visszafordíthatná az idő kerekét? A múlt megváltoztatása az emberiség egyik legősibb vágya. Sokkal fontosabb, mint ólomból aranyat varázsolni.
Attól, hogy nem emlékszel rá, a múlt még létezik. Azok a drága pillanatok még mindig ott vannak valahol.
A múltat is csak elképzelitek. Azt mindenki olyannak látja, amilyennek akarja. Nyiss csak ki egy történelemkönyvet. A jövő meg annyit ér, mint az ötéves terv, meg a propagandaosztály többi álma. Észre sem veszitek, hogy amíg ti a múlttal meg a jövővel bajlódtok, elmegy mellettetek az élet.
Mind a múltból érkezünk. Ott alakul ki a ma valósága. Csak akkor érthetjük meg a jelent, ha ismerjük a múltat.
A múlt, amely nem változtatható, messze van. A jövő, amely alakítható, még bizonytalan.
A múlt csak annyiban érdekes, amennyiben sikerül megoldani a jövőbeli problémámat.
Ne érezd magad rosszul! A múlt elmúlt... akár jó volt, akár rossz, kőbe van vésve, és már nem változik. És nekünk ebből kell vigaszt merítenünk.
Facebook
Pinterest