Motorozás
Egy hétig aludni sem tudtam. De amikor bent ülsz az autóban, a munkádra koncentrálsz. Abbahagyni? Nem, mert szenvedélyem a motorsport. Mindenki tisztában van vele, hogy ez veszélyes biznisz. Nem félünk. Tudunk a veszélyről, de annyira szeretjük, hogy folytatjuk.
Motorral járok munkába. Farmer, csizma meg egy bőrkabát, ami annyit nyom, mint én. Ha fekete lenne, azt lehetne hinni, hogy Brando-komplexusban szenvedek. Pedig nem.
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom.
Nem létezik botor motor,
csupán botor motoros.
A gép lehet óvatlan is.
Fő, hogy te légy óvatos.
A motorozás összefügg a propriocepcióval: a gép folyamatosan követi a pilóta mozgását és testtartását, aminek következtében ember és motor valósággal eggyé olvad. Megbonthatatlan egységgé válnak, éppen úgy, mint amikor lovagol az ember. Egy autó sosem képes ennyire az ember részévé válni.
A motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelenidejűségére képes figyelni. A kormányt szorítva a múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik, és egyszerűen kiszakad az idő folytonosságából. Nem érzékeli a mulandóságot, eksztázisba kerül. (...) Egyfajta tudatvesztéssel száguldasz: füled mellett süvít a szél, s te közben mit sem tudsz a korodról, a feleségedről, a gyerekeidről, a gondjaidról. És mondom, mindarról, ami rád vár a jövőben. Következésképpen eltűnnek életedből a kétségek, a napi félelmek. A félelem forrása ugyanis a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.
Élünk egy halálosan átlagos életet, aztán összespórolunk egy hatalmas motorra valót, felpattanunk rá, és úgy érezzük, mégiscsak jó élni. Amikor ilyesmit látok, mindig nagyon elszontyolodom. És olyankor úgy találom, hogy az élet talán még annál is sokkal értelmetlenebb, mint amilyennek odáig tartottam.
Facebook
Pinterest