Mobiltelefon
Kinek mi köze a magánéletünkhöz? Annak idején egy telefonbeszélgetés úgy kezdődött, hogy hogy vagy, manapság viszont arról faggatnak, hogy hol vagy. (...) Miért kéne bárkivel is tudatnom, hogy merre járok? Miért? És egyáltalán miért érdekli másokat, hogy hol vagyok? A rohadt telefonok miatt kifordulunk önmagunkból. Szép lassan eltüntetik a privát szféránkat, és mi nem teszünk ellene semmit, szinte tudomást se veszünk róla!
Még a mobiltelefonom is többet tud a gyerekeimről, mint én. Bár ezen nincs mit csodálkozni. A legtöbb esetben odatartottam közénk, és megnyomtam a felvétel gombot.
Ha megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk, nyomban tudatosíthatjuk magunkban, hogy alkalmazások garmadája kíséri folyamatosan életünket, amelyek képesek szinte olvasni az elménkben, és irányítani azt, amit teszünk, mindig készen arra, hogy egy lépéssel előttünk járjanak, és hogy felajánlják nekünk, mire van szükségünk.
A mobiltelefonok mintegy húszéves színre lépésük óta uralkodnak az emberek felett. Nem kellett húsz év, hogy megtudjuk, nélkülük is megvoltunk ugyan, mégis úgy uralkodnak felettünk, mintha erre lenne szükségünk. Az ember feltalálta a mobiltelefont, de ezzel együtt feltalálta az aggodalmat is, amelynek nincs mobilja. Lehet, hogy ilyen lehetett, amikor a levelet feltalálták. Ugyanúgy, akár az internetet. Amikor az emberek létrehoznak valamit, valami mást el is veszítenek.
Egy napon, 1876-ban, Alexander Graham Bell azt mondta egy dróton át: "Watson, gyere ide, szükségem van rád". 130 évvel később műholdakon keresztül beszélünk. Furcsa, mi, hogy mielőtt letesszük, azt mondjuk, "tartjuk a kapcsolatot", mikor sosincs érintés benne, nincs kapcsolat. Csak kábelek és frekvenciák. Mégis szeretek hívást kapni egy rossz nap közepén, ettől tűnik a mobil olyan rendkívülinek.
Mindenki mobiltelefonnal járkál és beszélget, mégis egyre távolabb kerül a másiktól.
Túl sok tévé, túl sok számítógép, túl sok telefon, kütyük mindenhol, senki nem beszélget már.
Nézem az embereket, akik jönnek és mennek, és mindannyian nagyon belemerülnek a saját kis világukba, amely olyan apró, hogy belefér egy mobiltelefon képernyőjébe - nem csoda, hogy nem tudják levenni róla a szemüket és a fülüket.
Facebook
Pinterest