Matematika tanítása
A matematikatanulás mozgatóerejének (...) a felfedezés izgalmának kell lennie, nem pedig annak a kétes értékű célnak, hogy másoknál jobb osztályzatokat kapjunk, vagy valamilyen díj dicsőségében sütkérezzünk.
Ma az iskolában nem azt mutatjuk be a diákoknak, hogy miről is szól valójában a matematika, és hogy mire jó, hanem műveleteket és számításokat magoltatunk velük, gyakran mindenféle mélyebb megértés nélkül. Az ő fejükben a matek egy rideg, élettől távoli, unalmas és érdektelen tantárgy lesz. Mint egy művészeti óra a nagy művészek nélkül: megmarad funkcionális mázolásnak. Amikor tehát a diák azt mondja: "utálom a matekot", az annyit tesz, mintha azt mondaná: "utálok kerítést mázolni".
Hajlamosak vagyunk a matematikát hosszú szabálygyűjteményként tanítani. Rendesen meg kell tanulnod és be kell tartanod ezeket a szabályokat, mert különben megbuksz. Ez nem matematika. A matematika azoknak a dolgoknak a tanulmányozása, amelyek egy bizonyos módon adódnak, mert egyszerűen nem lehet másként.
A matematika tanítása akkor jó, ha nem leadják az anyagot, hanem a gyerekkel együtt újra felfedezik. Akkor a gyereknek nem kell tanulni, azt már soha többet nem felejti el.
Kétfajta matematika van: az, amit az emberek használnak életük folyamán, és az, amit soha nem fognak használni. A magyar gimnáziumokban kizárólag az utóbbit oktatják.
Hiába jeles matematikus valaki, ha nincs türelme a gyerekekhez, nem biztos, hogy jobb tanár lesz, mint az, aki közepesen végzett, de a középiskolai anyagot jól tudja s van érzéke ahhoz, hogyan kell bánni a gyerekekkel.
A matematikának nem az a lényege, hogy egy diák kívülről tudjon egy csomó mindent, hanem hogy értelmes módon tudja használni azt, amit valamilyen módon hallott, megemésztett.
A matematika lényegéhez tartozik, hogy tárgyaiból a tiszta formát hámozza ki, és az élet szép fölöslegeinek és esetlegességeinek lehántása mindig magában rejti az elembertelenedés veszélyét. (...) a matematikán belül is védekezhetünk ez ellen, kiemelve a matematika eleven emberi kapcsolatait és művészi oldalát.
A középiskolában is úgy kell tanítani, hogy valami perspektívát kell adni. Nem az a lényeg, hogy tételek tömegével tömjük a diákokat, hanem az, hogy megtanuljanak gondolkodni.
A nevelő feladata olyan választási szabadságot adni a gyereknek, hogy bárhogyan is választ, igazán matematikát tanuljon.
A matematika egyik legfőbb célja - ha helyesen tanítják - az, hogy felkelti a tanuló hitét az észben, bizalmat ébreszt benne a bizonyított dolgok igazsága és a bizonyítás értéke iránt.