Maradj csendben
Ne mondj semmit, úgyis értem A szemed elárulta már Ne mondd el, hogy miért jöttél Tudom, hogy mást akartál.
Isten "táncolja" a teremtést. Ő a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. (...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszűnik létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. (...) Maradj csendben, és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan megpillantod Őt - magát a Táncost.
Minden kutya tudja; ha fáj is, tűrd, ha fáj is, nyalogasd, ha fáj is, maradj csendben.
Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád. Izzadsz éjjel, agyad úgy jár, mint a gép, amit elrontottál tegnap, ma is újra éled még. Elmúlt rég, ma már nem lenne nehéz, hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz. Nem kell többé az a sok szürke kabát, miben annyi gyáva ember jól meghúzta magát.
Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható. Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható, Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted, Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
Ne mondj semmit sem. Csak szeress, csókolj meg, ölelj magadhoz, melegíts fel, és éreztesd velem, hogy milyen szerencsés vagyok.
Facebook
Pinterest