Macska természete
Nem igazán vagyok oda a macskákért. Önző, karmoló, antiszociális léhűtők, akik mindig ahhoz hűségesek, aki épp eteti őket.
A macskák nem rajonganak, mint a kutyák. Nem érdekli őket semmi. Soha nem lehet rájuk támaszkodni egy emberi ego megerősítéséhez. Járják a maguk útját, csinálják a dolgaikat, soha nem alázkodnak meg, és soha nem kérnek bocsánatot.
Egy kutyát utasíthatsz, hogy tegyen meg valamit. Egy macskával ugyanezt észszerű javaslatként közölheted.
A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang az egyik fülön behatolva zavartalanul távozhasson a másikon.
A kutyának gazdái vannak, a macskának szolgái.
A macskák egyszerűen csak vannak. Ezért szeretjük őket. Nem úgy gondolkodnak, mint mi, és nem töprengenek a jövőn: egyszerűen csak megfigyelnek vagy reagálnak, szavakba öntött gondolatok nélkül. Megbízhatóan reagálnak arra, amit mi szeretetnek és ragaszkodásnak nevezünk.
Ha egy kutya az öledbe ugrik, az azért van, mert rajong érted; de ha egy macska teszi ugyanezt, az azért történik, mert az öledben melegebb van.
Nincs két egyforma természetű macska a földön. Azért olyan különbözőek, hogy alaposan próbára tegyék gazdájuk idegeit.
Szeretem a disznókat. A kutyák felnéznek ránk. A macskák lenéznek bennünket. A disznók egyenrangúnak kezelnek.
A szívben felgyülemlett fájdalom emberi szemmel nem látható, de a macska olvasni tud a fájdalomból.
A kutyák felnéznek az emberre, a macskák lenézik. Egyedül a disznó szemében vagyunk egyenrangúak.
Facebook
Pinterest