Kvantummechanika
A kvantummechanika látványos sikert aratott. A lehető legnagyobb pontossággal megmagyarázza az atomi és szubatomi világot. Keresztül-kasul, kívülről-belülről megvizsgáltuk, és semmi hibát nem találtunk benne. A kvantummechanikának mindig mindenben igaza volt. Ennek ellenére (vagy talán éppen emiatt?) senki sem szereti. Egyszerűen csak hozzászoktunk.
Igyekezetünkben, hogy "lássuk" a kvantumvilágot, hasonlóvá válunk a föld alatt élő vakondhoz, akinek valaki megpróbálná a Himaláját lefesteni. Vagy olyanok vagyunk, mint az emberek Platón barlanghasonlatában: egy sötét sziklaüreg mélyén, láncon tengődve csak árnyakat látnak.
A természet minden kísérletben és tesztben azt mondja az általános relativitáselméletnek, hogy "igazad van" - és ugyanezt mondja a kvantummechanikának is, mit sem törődve a két elmélet látszólag egymásnak ellenmondó alapfeltevéseivel.
Az embereknek nem nagyon vannak kvantumfizikai, agysebészeti vagy szerves kémiai megérzéseik, mert ezek a tudományterületek nagy szakértelmet igényelnek; laikus elméleteknek vagy botcsinálta ötleteknek nem adnak teret.
Mint a tudományos elméletek általában, a kvantumelmélet is az emberi megismerési folyamat terméke, és nem csak a megismerés objektumának, a mikrovilágnak a sajátosságait tükrözi, hanem a megismerő szubjektumét is.
Minél sikeresebb lesz a kvantumelmélet, számomra az egész annál nagyobb hülyeségnek tűnik.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint akinek kárba veszett az élete, mert a relativitás- és a kvantumelméletet, valamint a dialektikus materializmust tanulmányoztam ahelyett, hogy eldöntöttem volna, melyik a kedvenc állatom.
Azok, akiket nem sokkol, amikor először találkoznak a kvantummechanikával, valószínűleg nem értették meg.
Egy időben az újságok azt írták, hogy a világon csak tizenkét ember érti a relativitás elméletét. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna ilyen időszak. Elképzelhető olyan időpont, amikor csak egyetlen ember értette, mert ő volt az, aki kitalálta, de még nem írta le. Amint azonban az emberek elolvasták közleményét, ilyen vagy olyan módon sokan megértették, bizonyosan többen, mint tizenketten. Másrészt viszont azt hiszem, nyugodtan elmondhatom: a kvantummechanikát senki sem érti.
A Heisenberg-Bohr-féle megnyugtatási filozófia - vagy vallás? - kieszeli, hogy a hívőknek puha párnát szolgáltat, ahonnan nem könnyű őket felriasztani. Hagyja tehát feküdni őket. Rám azonban ez a vallás kevéssé hat...
Ami ifjúságom idején, a 20. század első három évtizedében a fizikában történt, olyan gyönyörű, mint a reneszánsz művészet vagy a barokk zene. A kvantummechanika sokkal szebb, mint az atomfegyverek fejlesztése. A szupravezetést megmagyarázni sokkal nehezebb, sokkal izgalmasabb és sokkal kihívóbb, mint a fizika katonai alkalmazásain gondolkodni. Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk. Bízom benne, hogy a társadalom, amelyben élek, értelmesen fogja használni a megszerzett tudást.
Facebook
Pinterest