Kreativitás
Mindig lehetséges válaszokban gondolkodjunk, és ne csupán helyes válaszokban!
Mindegyikünk küzd azzal a problémával, hogy két agyféltekéje működését megfelelően összehangolja. Ám amikor ennek következtében egy agyrész funkciói részben kikapcsolódnak, az akár a nagyfokú kreativitás alapja is lehet.
Az okosság az, mikor látjuk, milyenek a dolgok, és ezt a támpontot felhasználva kitalálunk valami újat.
Az embernek éppúgy szüksége van hideg fejre és józanságra, mint kreatív időszakokra.
Utólag minden teremtő ötlet roppant logikusnak tetszik. Az egytől százig terjedő számokat mintegy öt másodperc alatt össze lehet adni egy olyan gondolati elv alapján, amely utólag okoskodva teljesen logikus - de ahhoz, hogy valaki eljusson ehhez az elgondoláshoz, kreativitásra volt szükség.
Egy-egy felfedezés igazolása, egy-egy felismerés helyességének bizonyítása mindig a nagy pillanat után következik; maga a kreatív aktus mind a tudós, mind pedig a művész számára fejesugrás a sötétségbe, ahol mindkettejüket saját, a legkevésbé sem csalhatatlan megérzései vezetik.
Úgy van teremtve az ember, hogy képtelen egyedül élni. Szüksége van rá, hogy kitalálásaival rátelepedjen a környezetére.
Az élet egyes területein jól működhet, ha nem a különbségek, hanem a hasonlóság irányába billen a mérleg nyelve. Az alkotótevékenységhez azonban távoli területek közti eszmecserére, idegenek találkozására van szükség.
Az egymástól leginkább különböző emberek rendelkeznek a legnagyobb kreatív potenciállal. A kérdés, hogy sikerül-e a különbséget a kreativitás szolgálatába állítaniuk, ahelyett, hogy kioltanák egymást.
Az eredetiség a kreativitással kezdődik: egy egyszerre újszerű és hasznos koncepció létrehozásával. De ezzel még nincs vége. Azok az emberek az eredetiek, akik valósággá változtatják a víziójukat.