Komfortzóna elhagyása
Sok minden, amit lehetetlennek hiszünk, valójában roppant könnyű, csak kicsit ki kell lépni a keretek közül, megtenni az elképzelhetetlent.
Van, akinek az edzőteremben légkondi kell, hogy ne izzadjon. Én júliusban is sapkát hordok, hogy izzadjak.
A komfortzónánkon túl egy olyan hatalmas terület húzódik, amelyet úgysem tudunk soha bejárni. Ezért inkább azokat a részeket érdemes felfedezni, amelyektől mindig is tartottunk ugyan, de izgatnak, érdekelnek minket, és bebarangolásuk hozzáadhat az életünkhöz.
Vannak olyan komfortzónán kívüli helyek, amelyek meghódításához egyáltalán nem fűlik a fogunk, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy ha teljes életet akarunk élni, ezt az utat úgysem spórolhatjuk meg. Hogy ha nem is érdekel, de érdekünkben áll ezeket a határokat átlépni.
A legtöbb ember azért nem lesz soha igazán sikeres - bár minden képessége meglenne hozzá -, mert nem képes kemény lenni önmagával. Figyelem! Nem az van, hogy az emberek szenvedni nem képesek... az emberek rengeteget szenvednek, és viszonylag jól tűrik. Nem képesek tudatosan vállalt, jól elbírált szenvedést önként magukra venni, a jól felfogott jövőbeli jutalom érdekében.
Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket - ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! - közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza. Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sose jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább.
Az élet (...) néha fájdalmas. Néha szomorú. És néha meglepő, boldog (...). Hibázz, tanulj belőle, és amikor az élet fájdalmas (mert lesz ilyen is), emlékezz a fájdalomra! A fájdalom jó: azt jelenti, hogy kibújtál a kis barlangodból.
Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszűnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.
A kitaposott ösvények mindenki számára elérhetők. De az érdekes dolgok akkor történnek, amikor nyitott vagy meghozni egy váratlan döntést, vagy amikor hajlandó vagy megkérdőjelezni a szabályokat.
Amikor az ember kilép a komfortzónájából, akkor olyan dolgokat tanulhat meg magáról, amiket nem is tudott.
Minél keményebb az út, annál nagyobb a jutalmazó értéke. Minél nagyobbat lépünk kifelé a komfortzónából, annál nagyobb az énfejlődés lehetősége.
Az emberek ragaszkodnak a skatulyáikhoz és nem akarják elhagyni a komfortzónájukat, nem keresik a határaikat. Ez nem jó. Érdemes megtapasztalni új dolgokat.
Aki nem hajlandó legalább időről időre elhagyni kellemességekkel kipárnázott világát, bár egész életében folytonosan a kielégültséget választja, sorsa mégis a folyamatos kudarc és sikertelenség lesz.
A saját nézőpontok megkérdőjelezése, a komfortzónából való kilépés az egyik legnehezebb dolog a mindennapokban. Éppen ezért az emberek gyakran nem is teszik meg, pláne nem tudatosan.
Facebook
Pinterest