Kedvellek
Kedvellek téged (...), de ma már hozzáteszem, hogy az igazságot még inkább kedvelem.
Még akkor is kedvellek, amikor minden erőmmel azon vagyok, hogy ne kedveljelek.
- Tudod, túlságosan kedvellek ahhoz, hogy együtt járhassunk. - Ez mégis miféle logika? - Logikus logika. Egy kapcsolatot úgy lehet a legkönnyebben tönkretenni, ha az ember kapcsolatot akar.
- Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem? - Isteni! - Hát ennyire kedvellek.
Dühös vagyok, mert nagyon kedvellek, anélkül, hogy bármit is tudnék rólad.