Kávézó
Látszólag csak kávéznak az emberek. De nem. Mert a kávé mellett egymás szemébe néznek, beszélgetnek, ötletek születnek, üzletek köttetnek, barátságok, szerelmek szövődnek. És a falak embertörténetek ezreit szívják magukba.
Az írónak nem az a dolga, hogy a tüdejére és a szívére vigyázzon, az írónak az a dolga, hogy lelkére és szellemére vigyázzon, s a kávéház az a sajátos, a szó orvosi és tornatanári értelmében egyáltalán nem egészséges, de a szó irodalmi értelmében egyedül hasznos légkör, ahol az írók kissé védve vannak a világ kísértései, a hivatalnak packázásai és a pénz durvaságai ellen; tüdejük és szívük elkopik ugyan a nikotintól és a feketétől, de szellemük kivirul, s ez a fontosabb. (...) Kávéház nélkül nincs irodalom. Petőfi úr nem síelni járt, hanem a "Pilvax"-ba, s Vörösmarty úr nem a strandra járt, hanem az "Arany Ökör"-höz. Óriási különbségek ezek, kérem. (...) Az irodalom legyen hűséges önmagához, törvényeihez, légköréhez, ételeihez, italaihoz, életmódjához, s mindahhoz, ami kell hozzá, hogy az embernek néha eszébe jusson valami, ami másnak még nem jutott eszébe, s aztán tökéletes művészi formában ki is tudja fejezni azt.
Ha valaki új egyetemet vagy kutatóközpontot akar létrehozni, akkor a legfontosabb hely, amit bele kell terveznie, az a kávézó. Szükség van ugyanis egy olyan helyiségre, ahol az emberek pihenhetnek és nyugalomban beszélhetnek. Ha nincs más az épületben, mint egy folyosó tele zárt ajtókkal, akkor megfordulna a fejében, hogy belépjen valamelyiken és eszmét cseréljen másokkal? Szerintem nem. Szükség van nyitott terekre az információcsere érdekében.
A világon bárhol várhatja az embert varázs, de azért nem sokkal valószínűbb egy párizsi kávézóban rálelni, mint egy mumbai nyomortelepen?
Egy népes kávéház is van olyan érdekes, mint az Atlanti-óceán vagy a Szahara, vagy a Kárpátok fenyőerdői. Igen, egyetlen ember, mikor megmutatja lényét és elárulja titkát, érdekesebb, mint a Mont Blanc.
Aki régóta jár rendszeresen kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, és meglátja, amit nem is lát. Mert kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket.
Facebook
Pinterest