Jó vezető
Vannak helyzetek, amikor kell valaki, aki irányít. Amikor a bejáratott módon nem mennek már a dolgok, mert homok került a fogaskerekek közé, baktérium a kutakba és rettegés az elsuttogott szavakba. Kell valaki, akiben megbízik a többség, sőt mögé is áll, és megteszi, amire kéri. Ilyenkor nem elég a kinevezés vagy a megszokás az irányító mögé, ide erő kell: a vezér erős meggyőződése, hogy ő cselekszik helyesen, ő tudja legjobban, rá érdemes mindenkinek hallgatnia. Rendben is van ez így, csak tényleg jót akarjon.
A jó vezető olyan, mint egy üzleti edző. Nem neki kell értenie a szakmához, elég, ha a kollégák okosak és felkészültek. A főnöknek az a dolga, hogy lehetőségeket teremtsen.
A jó vezetőnek fertőző optimizmust kell árasztania, és azt a bizonyosságot, hogy a nehézségekkel mindig szembe tud nézni. Önbizalomnak kell sugároznia belőle, még akkor is, ha nem egészen bizonyos az események kimenetelében.
Nincs szebb annál, amikor látod fejlődni, amit létrehoztál. Megvannak ugyan a veszélyei, hiszen egy kisebb tévedés is katasztrofális lehet, de szerintem az a jó vezető, aki ritkán hibázik.
A jó vezető arra biztatja követőit, hogy azt mondják el neki, amit tudnia kell, ne pedig azt, amit hallani akar.
A jó vezetők elfogadják az eredményeket, és felelősséget vállalnak értük, de nem engedik, hogy az eredmények határozzák meg őket.
A jó vezetőnek vészhelyzetben az első sorban a helye. De amikor ünneplés van soron, akkor a jó vezető a terem hátsó részében marad. Ha szeretnél együttműködni a körülötted lévő embertársaiddal, akkor éreztesd velük, hogy fontosak. Azáltal, hogy te magad alázatos vagy!
A jó vezetők mindenekelőtt nyitottak. Felfelé, lefelé, és körbe járnak szervezeteikben, hogy elérjék az embereket. Nem ragadnak le a kiépített csatornáknál. Informálisak és őszinték másokkal. Szinte fanatikusan hisznek abban, hogy elérhetőnek kell lenniük.
A jó vezetőnek olyan környezetet kell teremtenie, amelyben a beosztottak úgy érzik, hogy a bizonyítékalapú döntéseket mindenkor megfelelően jutalmazzák, bármi legyen is a végeredmény. Az eszményi szervezeti környezet mindenkit megfigyelésre, adatgyűjtésre és szókimondásra buzdít. Azok a főnökök, akik ilyen munkahelyi miliőt alakítanak ki, csupán egyvalamit kockáztatnak: azt, hogy az egójuk olykor megsínyli a helyzetet.
Szerintem az a jó vezető, aki az összképet látva, nagyon határozottan irányít, de közben hagyja működni a tehetséges és pozitív kisugárzású művészembereket.
A jó vezetők a főnökösködés helyett elkezdik bátorítani a munkatársaikat. Ez az emberközpontú vezetés titka, ugyanis a vezetés legnagyobb része a támogatásról szól.
Facebook
Pinterest