Irányítás
A teljes kontroll illúzió, és mindig beférkőzik valami váratlan. Ha az ember az ajtót beszögelve próbálja kizárni a véletlent, a véletlen ledönti a falat. Ennyi erővel akár résnyire is hagyhatja már rögtön az elején.
Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi.
A perfekcionizmus nem más, mint a kontrollhoz való ragaszkodás kóros, pusztító formája. Pusztító, mert szükségszerűen együtt jár vele a szorongás, az pedig teljesen felemészthet minket.
A biztonság tulajdonképpen a bizonytalanság százszázalékos elfogadásában rejlik. Annak elfogadásában, hogy az életünknek csak egészen kis részét tudjuk kontrollálni. Sokkal fontosabb a kontrollnál, hogy megtanuljunk bízni magunkban, vagyis abban, hogy a kiszámíthatatlanság közepette is jól tudjuk majd kezelni az adott helyzeteket. Ha ezt megtanuljuk, azzal sokkal többre jutunk, mint ha körmünk szakadtáig ragaszkodunk az irányításhoz.
Ha megváltoztatod a szabályokat, amelyek irányítanak, akkor megváltoztatod a szabályokat, amikkel irányíthatsz.
Hidd, hogy képes vagy alakítani a sorsodat! Vagy ne hidd! Akármelyiket hiszed, igazad van.
Az embernek úgy kell vennie a dolgokat, ahogy jönnek. De nem árt, ha gondoskodik róla, hogy úgy jöjjenek a dolgok, amilyennek szeretné őket.
Az, hogy milyen jövőre számítasz, a múlttal kapcsolatos gondolataidból fakad. A jövőd olyan lesz, mint a múltad, ha továbbra is olyanok a gondolataid, mint amelyek a múltadat teremtették. Ha megváltoztatod a gondolataidat a múltról, akkor megváltoznak a gondolataid a jövőről is, és ezzel jobb jövőt teremtesz. A jövőd egy történet, amelyet te teremtettél, akárcsak a múltad.
Biztosan fontos, hogy az ember tevőlegesen részt vegyen a saját sorsa irányításában, de azért ez legtöbbször a vágy szintjén marad, és nem követi valós cselekedet.
A tengert nem tudod irányítani, nem vagy képes a hullámokat megállítani, de megtanulhatsz szörfözni rajtuk.
Facebook
Pinterest