Hősiesség
A valódi hősök a tűzoltók, rendőrök, katonák, akik először érnek oda, ha baj van, és a férfiak, akik naponta életeket mentenek. Ők rohannak be a lángoló épületekbe, keresztül a tűzön, másokat kihozni onnan, akik a köpenyekről és szuperhős-jelmezekről alkotott álmaikat félreteszik az egyenruhák és az áldozathozatal kedvéért.
A hősiességgel senki nem ment még semmire, ha előtte nem végezte el a munkát.
A hős nem tökéletes. Nem lenne egyetlen hősünk se, ha ez lenne a mérce. Mindnyájan követünk el hibákat, de ezek nem érvénytelenítik mindazt, amivel az életünk során hozzájárultunk mások életéhez. A hősiesség nem tökéletesség, hanem emberségesség.
Egy aforizma szerint "az ember nem születik hősnek, de van, hogy sarokba szorítják". Amikor viszont engem szorítottak sarokba, én egyszerűen csak rájöttem, hogy nem vagyok hős.
Tápláld elmédet nagyszerű gondolatokkal. A hősiességbe vetett hitből születnek a hősök.
Csak egy hősiesség van a világon: ha olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük.
A hősiesség ott kezdődik, ha valaki egy meggyőződésért, egy igazságért áldozza fel magát.
Az emberekben különösen keveredik a hősiesség és a gyávaság. Némelyik a pokol kínjait szenvedi el, és zokszó nélkül tűri, mert fél eljönni hozzám és megtudni, hogy igaz lehet, amitől rettegett. Ennek a fajtának az ellentéte meg az a rengeteg ember, aki beállít és fecsérli az időmet, mivel rettenetes fájdalmai vannak a kisujján egy daganat miatt, amelyről szentül hiszi, hogy rák, és amelyről persze kiderül, hogy csak fagyás vagy szemölcs.
A hősiesség lényege, hogy magáért a hősiességért viszed végbe; könnyű lenne a dicsőségért.
Facebook
Pinterest