Hízelgés
A hízelgő nem azt mondja, amit szíve mélyén érez. Minden gondolatát a tettetés, színlelés palástjával leplezi.
Hízelgéssel nálam semmire sem jutsz (...), de azért légy szíves, légy szíves, próbálkozz tovább!
A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék.
Egy igazi hős nem keresi az elismerést, harcol az igaz ügyért, pusztán azért, mert ilyen a természete.
A legjobb, legbarátibb, legközvetlenebb kapcsolatokban is szükség van a hízelgésre és a dicséretre, amint a keréknek szüksége van a kocsikenőcsre, hogy jól forogjon.
A harcos erénye: megérti, hogy az akarat és a bátorság nem ugyanaz. A bátorság félelmet és hízelgést parancsolhat, de az akaraterő türelmet és kompromisszumot követel.
Akinek túl sokan hízelegnek, abból valószínűleg kivész az önkritikára való képesség.