Híresség
Se az interjút nem szeretem, se a nyilvános szereplést. A reklámtól valósággal irtózom. Feltűnés nélkül, titokban szeretnék világhírű lenni.
A híresség egy olyan személy, aki egész életében keményen dolgozik azért, hogy ismert legyen, utána pedig fekete napszemüveg mögé bújik, hogy ne ismerjék fel.
Olyan nincs, hogy kiegyensúlyozott híresség. Ha kiegyensúlyozottak lennének, akkor nem akarnának hírességek lenni.
Míg a hírességek baráti kapcsolatainak bizonyos százaléka valóságos, többségük inkább az, ami ebben az iparban amúgy is általános, azaz illúzió. Ezen nem azt értem, hogy ez a társadalom kétszínű lesipuskásokból áll; csupán azt, hogy ezek az emberek igen sok esetben úgy "ismerik" egymást, ahogyan önök ismerik bármelyiküket - azon egyszerű oknál fogva, hogy közismertek. A dupla csavar az a dologban, hogy mindegyikük tudja a másikáról, hogy közismert, így ezen a módon két híresség nem csupán ismeri egymást, de van bennük valami közös: tudják, hogy a másik is tudja, milyen az, ha mindenki tud róluk. Ez bizonyos köteléket, valami furcsa bajtársiasságot képez közöttük.
Fel kell hagynunk azzal, hogy a tiszteletre méltóbb hírességeket mágikus jelenéseknek lássuk, akikhez csupán passzív hódolattal vagy tolakodó kíváncsisággal lehet közelíteni. Egyszerű emberek ők is, akik kemény munkával és átgondolt stratégiával értek el kiemelkedő eredményeket. Esettanulmányokként kell rájuk tekintenünk, amelyeket darabjaira szedve tüzetesen elemeznünk kell, nem tévesztve szem elől az alapvető kérdést: "Mit hasznosíthatok ennek az embernek a példájából?
Leginkább akkor irigylünk valakit a sikereiért, amikor alig tudunk valamit arról, hogyan jutott el odáig. Ha a média kicsit jóindulatúbb lenne, nem mitikus tényekként tárná elénk mások eredményeit, nem sajnálná az időt és az energiát, hogy alaposan kivesézze, pontosan milyen áldozatokat kellett meghozni az eredményekért. A sikert sikerre halmozók történeteit olyan esettanulmányokként mutatná be, amelyeket megérthetünk és a gyakorlatban követhetünk.
A hírnév olyan hatalom, amelyet a rajongók láthatatlan hadserege hitelesít. Amikor nem vagyunk hajlandók nevetni egy celeb viccén, vagy tehetségével kapcsolatban fenntartásainkat hangoztatjuk, akkor nem pusztán egyetlen személlyel kerülünk szembe, hanem a teljes rendszerrel is, amely felkente őt: a hozzáértő zsűritagokkal, akik díjjal jutalmazták, emberek tízezreivel, akik legújabb albumát megvásárolták, a patinás magazinokkal, amelyek címlapjukra tették arcmását - mindezek részei annak a láthatatlan, de nagyon is hatásosan működő erőnek, amelyet egy híres ember a maga hasznára tud fordítani, amikor találkozik valakivel egy buliban, vagy amikor egy tisztviselővel kell egy ügyet elintéznie.