Halálbüntetés
Igen leverő hatást tesznek ránk
- nem a bűnök, amiket a gonoszok
elkövettek, hanem a büntetések,
amiket a jók kiszabtak rájuk.
A kivégzés csak olyan jogrendszerben engedhető meg, amely tökéletes és tisztességes. Egyetlenegy amerikai bíró, ügyész vagy védőügyvéd sem merné azt állítani, hogy az amerikai jogrendszer ilyen.
Egy férfi, aki a halálsoron ül, csak a leveleivel tud meghódítani és megtartani egy nőt. Tulajdonképpen mindegyiknek el kellene töltenie egy kis időt a halálsoron. Sokkal rendesebbek lesznek tőle a nőkkel. (...) De azok a férfiak, akik nem a halálsoron ülnek, szintén meghalnak egyszer.
A halálsor (...) olyan, mint egy falu. Mindenki mindent tud a többiekről, és mindenki olyat akar, amilyen a másiknak is van: éppolyan állami temetést, ugyanannyi pénzt a börtönboltra, ugyanolyan drága ügyvédeket, ugyanolyan akcióbizottságot, még egy DNS-tesztet, pont úgy, mint az a másik.
A kivégzéseknek tisztességesebb benyomást kell kelteniük, mint a velük büntetett bűncselekményeknek, és a törvény szerint gyorsan és fájdalommentesen kell lezajlaniuk. Mindenképpen el kell kerülni, hogy az ítélet végrehajtása olyan pancser módon történjen, hogy az elítélt együttérzést keltsen a közönség körében, vagy hogy a rosszul működő állam áldozatának tekintsék őt.
Olyan világban élünk, ahol a halálsor és egy McDonald's egymástól pár száz méter távolságra található.
Nincs olyan undok büntény, minek a börtön hatásosabb gyötrelme ne lenne, mint a halál.
Eldöntötték, hogy a társadalomból ki kell irtani, ki kell gyomlálni mindenkit, aki vétkezik. A jövőben nem engedhetjük meg senkinek, hogy a saját hibáiból tanuljon, mindenkinek, tényleg mindenkinek előre kellett gondolkodnia, mielőtt késő, mielőtt hibát követ el.
A halálbüntetéseknek nincs visszatartó erejük, mind a mai napig éppen azokban az országokban történik a legtöbb gyilkosság, ahol élénken gyakorolják ezt a fajta ítéletet.
Facebook
Pinterest