Halál misztériuma
Mi, akik az élőlények közül emberként jövünk a világra, útravalóul, mint a mesebeli szegény gyerek, mindannyian egy parányi batyut, s a hamuban sült pogácsában választ kapunk életünk korral súlyosbodó kérdéseire. Csakhogy ez a batyu kibontatlan, s így a végsőkre, a legtalányosabbakra - azaz, hogy mivégre születtünk, s hogy miért kell meghalnunk - ki-ki a maga hajlama és lehetősége szerint keres megfejtést, (...) hogy miért kell elapadnia a lélegzetnek, megkeserednie az érkezésünkkor oly gyanútlan boldogságnak.
Két misztérium van. Az egyik, amikor valaki a szerepébe beöltözik. A másik, amikor a szerepéből kilép.
A halál az élet misztériuma. Mindig a szemünk előtt lebeg, és örök rejtély marad. Az élők látják, hogyan ügyködik a testben, milyen kitartó munkát végez rajta születésétől fogva, és csak akkor ütköznek meg rajta, amikor mozdulatlan misztériummá merevedik.
A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében.
Facebook
Pinterest