Gyógyíthatatlan betegség
Nem vagyok a magam ura. Nem tehetem azt, amit akarok. Korlátaim vannak, egyre több. Nem mondják ki, de érzékeltetik: egyirányú az út, és javarészt nem én döntök, merre kanyarodik.
A kezelés mellőzése az orvosok számára nehéz döntés, de néha mégis lehet az a legjobb opció.
Nem voltam hajlandó elismerni, hogy beteg vagyok, úgy éreztem, így időn és téren kívül tudom tartani a betegséget, az így csak a fejemben létezik. Ha mások is tudnának róla, akkor valódivá válna, és egész életemet betegként kellene töltenem.
Az indusztriális kórházi vagy rendelőintézeti orvoslás úgy működik, mint egy nagyipari autójavító műhely. Itt is, ott is specialisták vannak. A javítóműhelyben motorszerelők, karosszériások, elektromos szerelők, kárpitosok, fényezők, stb. A kórházban kardiológusok, belgyógyászok, endokrinológusok, gégészek, sebészek stb. Attól függően lépnek akcióba, hogy mi a baj. Érdeklődésük középpontjában a beteg szerv áll. Maga az ember a beteg szerv tokjává devalválódik. Benne van a rosszul működő szív vagy vese. A toknak pedig ne legyenek túlzott személyes igényei. Ennek megfelelően jó beteg az, aki szerény, alkalmazkodó, kellő áhítattal tekint a "szakemberre", és főként rutinszerűen gyógyítható. Rosszabb beteg, aki problémát, fejtörést okoz. A gyógyíthatatlan beteg pedig az orvoslás selejtje.
Érbetegség, mely gyógyíthatatlan.
Ám még van idő beletörődni
éppen, helyrebiggyeszteni a félre-
fittyedt ajkat, leereszteni a két
- előbőrnek tetsző - szemhéjat, mert
a szerelem alszik csak, nem a lélek.
A halálos betegségnél csak egy rosszabb van, mégpedig a gyógyíthatatlan betegség.
Facebook
Pinterest