A Google többet tud minden egyes aktív digitális polgárról, mint amit George Orwell legvadabb álmaiban elképzelhetett az 1984-ben. A Google az emberiség egész kincsestárán ül.
Az emberek a billentyűzet előtti magányukban roppant fura dolgokat ismernek be - olykor (például randioldalakon vagy ha szakmai tanácsokra keresnek rá) azért, mert ennek van következménye a való életben, máskor pedig éppen azért, mert nincs következmény: úgy könnyíthetnek a lelkükön, úgy vallhatják meg vágyaikat, félelmeiket, hogy azzal egyetlen valódi személyből sem váltanak ki döbbenetét, rémületet vagy még rosszabbat. De akár van következmény, akár nincs, az emberek ilyenkor nem csupán megnyomnak egy gombot vagy elfordítanak egy kart, hanem begépelik a sok-sok trillió lehetséges karaktersorozat egyikét, hogy körvonalazzák gondolataikat a maguk robbanásveszélyes, kombinatorikus, mérhetetlen valójában.
A Google-keresések adatait nem az emberi psziché megértését segítő eszköznek szánták. A Google-t arra találták ki, hogy az emberek mindenfélét megtudjanak a világról, nem arra, hogy a kutatók tudjanak meg mindenfélét az emberekről. De mint kiderült, a nyomok, amelyeket a tudást hajhászva hagyunk magunk után a neten, elképesztő mértékben árulkodók.
A Google-keresések hatalmas értékét elsősorban nem az adja, hogy olyan sok van belőlük - hanem az, hogy az emberek annyira őszintén nyilvánulnak meg általuk. Hazudnak a barátaiknak, a szeretőjüknek, az orvosuknak, a közvélemény-kutatóknak és önmaguknak. A Google-lal azonban sokszor kínos információkat is megosztanak.
A keresőmotorok nagyszerű eszközök a válaszok megtalálásához, de egy bölcs mentor el tud vezetni a megfelelő kérdéshez.
Rémisztő látni, hogy olyan világban élsz, amelyben a Google és a Facebook (...) is többet tud rólad, mint a tulajdon szüleid.
Az embereknek fogalmuk sincsen az online keresés őket befolyásoló erejéről, noha minden idők leghatékonyabb elmekontroll-gépezetéről beszélünk, amit az emberiség valaha feltalált. És az internet használói még csak észre sem veszik.