Globalizáció
Sokszor halljuk, hogy olyan, mintha a koronavírus-járvány miatt a világ kifordult volna önmagából. Azt hiszem, a legtöbben mégis tisztában vagyunk azzal, hogy ez már régen megtörtént, én legalábbis pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor ezzel szembesültem. Néhány évvel ezelőtt történt, egy napsütéses, tavaszi délutánon. Nem az őserdő lángolt, nem terrortámadásról érkezett hír - csak kaptam egy csomagot Kínából.
Az élet a globális kapitalista rendszerben is épp annyira esetleges és egzisztenciálisan kiszolgáltatott, mint a történelem korábbi időszakaiban. Amint ez az éghajlatváltozásnak, a természetnek való kitettséggel hatványozódik, már végképp nem tartható tovább a civilizációs biztonság illúziója.
A globalizáció visszafordíthatatlan. Ez olyan, mint az időjárás, nem az a kérdés, hogy szeretjük-e, hanem hogy tudunk-e hozzá alkalmazkodni. Ez a folyamat már több mint 500 éve a nagy felfedezésekkel és a gyarmatosítással kezdődött, az ipari forradalom felgyorsította, a napjainkban zajló informatikai forradalom pedig végképp beteljesíteni látszik a sokszínű világ összeforrását egyetlen hatalmas világfaluvá. És ettől még a világ kultúrájának gazdag sokszínűsége fennmaradhat, sőt, gazdagabbá is válhat.
A globalizáció valóság, nem választás kérdése. A gazdaságok és a társadalmak akkor is összekapcsolódnak és kölcsönösen függnek egymástól, amikor átmenetileg távolodnak vagy külön-külön lefagynak.
Ami ma Vuhanban történik, holnap már történhet Marosvásárhelyen is. Bizonyos értelemben így volt ez száz esztendővel ezelőtt a spanyolnátha idején is, amibe több tízmillióan haltak bele. De akkor esély sem volt a globális együttműködésre. Most talán van.
Amikor mennek azok a reklámok, ahol egymás kezét fogja egy fehér, egy fekete, egy sárga, meg egy piros gyerek nagy szeretetben, nos, azok az idilli képek addig tartanak, amíg van elég maszk. Ha nincs elég, akkor az általában úgy néz ki, hogy a fehér gyereken van, a többi meg nézi. Erre tartunk most. A népek baráti egymás mellett élése szempontjából ilyenkor mindig rezeg a léc. Lehet úgy dönteni, hogy tudatosan leverjük ezt a lécet, hogy csak a mi országunk számít és mindenki más pusztuljon el, de globális ügyeket így nem lehet megoldani.
A globalizációban (...) vagy nincsenek történések, vagy nem látható át világosan a világ iránya. Az eseménysorok nem megrázóak, a valós kiszögellések csak nagyobb távlattal, később látszanak. Amikor már azok is mindeggyé múlnak.
Globalizáció alatt nincs nép vagy ország, ami saját irányt választhat - még ha el is akarja hitetni magával, hogy saját utat jár. Globalizáció alatt unalmas víztározó lesz a történelem folyamából.
Bár globális lett a gazdaság, a feltételek mégsem teljesen azonosak a világ minden pontján. Mindig maradnak különbségek, és ezek mozgatják az üzletet.
Egy sokszínű világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem.
A globalizáció ellen lázadni körülbelül ugyanannyira értelmetlen, mint ha valaki a genetikai kód ellen lázadna azért, mert nem tetszik neki, hogy léteznek szúnyogok.
A globalizáció legnagyobb hozadéka: többé majd senkit sem lehet erőszakkal fogva tartani abban a hagyományban, vallásban, identitásban, amelybe beleszületett. A globalizáció az egyén számára: szabad identitásválasztás.
Ahová, amibe születtünk, a hely, a hely története, és ahogyan ez a sajátunkkal párosul, megjelöl minket, mondjanak bármit a globalizáció igehirdetői.
Valaha könnyűszerrel le lehetett olvasni bárkinek a nemzeti hovatartozását az arcáról, de az újkori népvándorlás véget vetett ennek. Maradt a cipő a nemzeti hovatartozás megállapítására, de a globalizáció ezt is lehetetlenné tette. A finn nemezcsizmák, a német bakancsok - mind odavesztek. Csak a Nike és a többi maradt meg, baszk, holland, szibériai lábakon.
Ahogy a világon egyre inkább teret nyer a fogyasztói kapitalizmus, könnyen lehet, hogy a globalizáció elutasítására irányuló kísérletek is egyre durvábbak és erőszakosabbak lesznek.