Függetlenség
A független, szabad ember egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem keseregve, reménytelenül megtörve kókadozik.
Teljes függetlenség természetesen nem létezik, de mint folyamatosan szem előtt tartandó szent cél, szinte minden élethelyzetben hasznos.
Nem sok tanács van az életben, ami kivétel nélkül mindenkinek hasznos lehet, de az, hogy próbáljon törekedni a függetlenségre, éppen ilyen.
Az abszolút függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban: szerzett tapasztalatainktól függünk; a mindennapi létben: más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.
A felnőtté válás egy dolgot jelent: függetlenséget. Mind vágyunk rá. Néha más embereket használunk, hogy kiharcoljuk magunknak. Néha a másikban találjuk meg. Néha a függetlenségnek ára van, és ez az ár lehet nagyon borsos is, mert a legtöbbször harcolnunk kell, hogy kivívjuk függetlenségünket. Soha nem adjuk fel és soha nem mondunk le róla.
- Szerintem nem érted, milyen életszakaszban járok most.
- Pontosan tudom, hogy hol jársz. Élvezed a függetlenséget és nem akarsz kötöttséget. Én magam is éveken át így éltem. De én már nem erre vágyom.
Szabad akartam lenni, szabadon tenni és adni azt, amit jónak láttam. (...) Abban a pillanatban, amikor elvártak vagy követeltek tőlem valamit, kitértem. Ez volt az én függetlenségem.
Az életben, ha az ember független, az jó is, meg rossz is. (...) Egy olyan függetlenség, amelyben semmi rossz nincs, csak jó - ez csak az álomban lehetséges.
A magány függetlenség (...). Hideg, ó igen, de csöndes, csodálatosan csöndes és hatalmas, mint a jeges, csöndes űr, melyben a csillagok keringenek.
A szabadság megszeretett szokás.
A függetlenség: önként vállalt függés.
Én elszállok, mert visszatérhetek,
és visszatérek, mert elszállhatok.
A szabadság és függetlenség elérésének vágya csak olyan emberben merül fel, aki még reményekből él.
Függetlenséged csak belülről teremtheted meg, kívülről csak visszaszerezheted azt.
Facebook
Pinterest