Fény és sötétség
A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek és rá vár.
Sötétben a legparányibb fényt is észrevesszük. Keressük a tehetségeket napvilágnál.
A sötétséget el lehet űzni a fénnyel, a fényt azonban sohasem takarhatja be a sötétség.
Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség, mert a sötétséget elűzi a fény.
A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt.
A világon mindig lesznek rossz dolgok. De a fény legyőzi a sötétséget. Minden alkalommal. A gyertya megvilágítja a sötétet, de a sötét nem sötétíti el a gyertyát.
A fény erői gyógyítanak, védelmeznek és rendet visznek a világegyetembe. A sötétség erői épp ellenkezőleg... pusztulást és káoszt idéznek elő.
Talán nincs is akkora különbség a fény és a sötétség között. Végül is, ha nem lenne sötétség, mit emésztene fel a fény?
Való igaz, hogy sötétben hamarabb rátalálunk a fényre, ezért ha nagy a bánatunk, a fény is közelebb van hozzánk.
A Föld egyik oldalát mindig sötétség borítja, miközben a másikra dicsőségesen ragyog a Nap fénye.
A sötétség nem olthatja ki a fényt, ahhoz nem elég erős. Csak a fény képes legyőzni a fényt.
Ahol fény van, ott megjelenik a sötétség is. Ez így van rendjén, bármennyire is fájdalmas.
A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.