Etika
Vallásnak és etikának csak annyiban van köze egymáshoz, hogy az utóbbi az előbbi bomlásterméke.
Semmiféle etika - akár keresztény, akár humanista - nem hagyja jóvá azt, hogy valaki úgy jusson előnyökhöz, hogy másoknak súlyosabb szenvedést okozzon.
Egy olyan kutatásnak, ami minden humanitárius elvnek ellentmond, semmi köze a tudományhoz.
Az etikák története szomorú mese gyönyörű ideálokról, amelyeknek senki sem bírt megfelelni. A legtöbb keresztény nem utánozta Krisztust, a buddhisták nem tudták követni Buddhát, és Konfuciusz komolyan kiakadt volna a legtöbb konfuciánustól. A legtöbb mai ember ellenben képes sikeresen megfelelni a kapitalista-konzumerista értékrendnek. Ez az etika olyan feltételekhez köti a Paradicsomba jutást, hogy a gazdagok maradjanak kapzsik, és minél nagyobb tőkét akkumuláljanak, a tömegek pedig engedjenek szabad utat vágyaiknak és szenvedélyeiknek - és vásároljanak egyre többet. Ez az első vallás a történelemben, amelynek a követői ténylegesen meg is teszik, amit kér tőlük. De honnan tudjuk, hogy cserébe tényleg megkapjuk a Paradicsomot? Hát láttuk a tévében...
A filozófusok az ókor óta álmodoznak arról, hogy az etikát (a viselkedést irányító alapelveket) a semmiből, kizárólag vitathatatlan alapelvek és logikai műveletek segítségével vezessék le. Sajnos évezredek alatt is csak egyetlen dologban jutottak egyetértésre: hogy általános egyetértés semmiben sincs.
A szakmai etikának kell vezérelnie bennünket különösen akkor, amikor azt mondják nekünk, a helyzet kivételes. Akkor nem lehet arra hivatkozni, hogy "csak a parancsot követtem". Ha azonban egy szakma tagjai összetévesztik a szakmai etikájukat a pillanat érzelmeivel, azon vehetik észre magukat, hogy olyasmiket mondanak és tesznek, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak.
Facebook
Pinterest