Emberség
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Belénk van kódolva az önfeláldozás képessége. Fantasztikus adománya ez az embernek, nem a degeneráció jele. Hidd el, nem veszett ki belőlünk a legmagasabb rendű segítőszándék.
Mennyire tudunk együtt örülni egy ember megszületésének! Az elmúlás fájdalmában is őszintén osztozunk. A kettő között nem lehetne egy kicsit emberibbnek lenni?
Jó (erkölcsös, bűntelen) az, ami nekem, neked, mindannyiunknak jó, amit ép ésszel, romlatlan szívvel jónak ítélünk, mert testi-lelki örömmel, boldog kielégüléssel jár, s így magunk is jobbá, emberségesebbé válunk tőle.
Ahol nincs emberség, ott minden más - természet, világ, ész, logika, rang, dicsőség - hiábavaló.
Megbecsülés, fény rang, dicsőség - bármily nagy értéket látnak mögöttük a többiek, tudd, hogy az emberség mindegyiknél nagyobb.
Nem mi határozzuk meg azt, hogy mennyire vagyunk emberségesek, az emberség határoz meg minket. Ha emberségesek vagyunk, azt mondják: soha ne légy kegyetlen, ne tégy hamis vallomást, ne hagyd cserben és ne áruld el a szeretteidet.
Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.
Abban a pillanatban, hogy már nem küzdünk egymásért, eltűnik belőlünk minden emberség.
Facebook
Pinterest