Élet élvezete
A fizikai börtönnél szörnyűbb a belső börtön, a lelki börtön. Mi a jobb: élni teljes erővel, kipróbálni magamat ebben is és abban is, bátran elébe menni az új megtapasztalásának, a veszélyeknek és a kalandoknak, nem félve a nehézségektől, legyőzve a lehetőségeim határait, keresztülmenni megpróbáltatásokon, városokon és országokon, győzelmeken és vereségeken, szomorúságokon és örömökön - vagy pedig egész életen át húzni magunk után egy unalmassá vált munka igáját, vonszolni egy nyomorúságos létet, azzal az egyetlen gondolattal, hogy "bárcsak ne történne semmi", nehogy összedőljön ez a szánalmas kis világ amiatt, mert a lelkem fél élni?
Most már tudom, mit rontottam el. Mit kellett volna máshogy csinálni. Élni kellett volna. Mindazt, ami megtörténik velem. Sőt, élvezni. Van, akinek ez magától értetődő. Van, akinek dolgoznia kell ezért.
Az életet élvezni kell, szeretni a mindennapokat és mindent, ami körülvesz minket, megtanulni elfogadni és hálásnak lenni érte, mert minden azért történik, hogy segítsen nekünk, még ha ez olykor elképzelhetetlen is.
Élvezni kell az életet, a szakmát, csak akkor lehet igazán jól csinálni, legyen az színház, vagy bármi más, amire feltettük az életünket!
Ha az ember megbeszéli magával, hogy élni fog, élvezni fogja az életet, és a szó pozitív értelmében hedonista lesz, akkor minden megváltozik.
Az életet úgy kell élvezni, ahogy az jön. Remek tanács. Az élet a cselekvésről és a talpra állásról szól. Az ember vagy benne van a dolgokban, vagy jön kifelé belőlük, vagy épp mászik bele a bajba. Az a lényeg, hogy az ember mindig tudja, éppen melyik stádiumban van, és annak megfelelően cselekedjék.
Az ember kivételével minden állat tudja, hogy a legfontosabb dolgunk az életben élvezni azt.
Ha az egész életedet azzal töltöd, hogy a viharra vársz, soha nem fogod élvezni a napsütést.
Az ember történelme során először képes valóban élvezni az életet, először nem kell rettegnie a hidegtől, éhségtől és betegségektől. Most először tudja kielégíteni összes alapvető igényét. De történelme folyamán ugyancsak most először képes arra is, hogy egyetlen csapással elpusztítsa önmagát, vagy arra, hogy a szennyeződéssel és a túlnépesedéssel lakhatatlanná tegye ezt a szűkülő, kedves földtekét.
Ha tudatosan és folyamatosan megvonunk magunktól valamit, nagy valószínűséggel egyre jobban fogjuk kívánni. Nem számít, hogy a szeretet, a szabadidő, a tévé vagy a kedvenc ételünk hiányzik-e. Ha megvonunk magunktól valamit, nem tudjuk a maga teljességében élvezni az életet.
Akármelyik kretén tudja élvezni az életet tíz- vagy húszéves korában, de amikor valaki százéves, és moccanni sem tud, akkor oda ész kell.
Facebook
Pinterest