Egészséges táplálkozás
Az ételválaszték óriási, és emiatt nagy annak a veszélye is, hogy valami egészségtelenre bukkanunk. Hogyan tudnánk mindent észben tartani? Honnan tudjam, mikor mit kellene ennem, és mikor lazíthatok nyugodtan egy kicsit a táplálkozási szabályok szigorán? Hiába javul az egészségügyi ellátásunk, egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők száma.
Az étkezési tanácsok sokszor homályosak, nehéz követni őket. Megtartani még nehezebb. Az egyszerű és jól követhető tanácsok ritkák, nem utolsósorban azért, mert minden embernek megvan a maga egyéni anyagcseréje, saját testmérete és számításba veendő betegségtörténete. A tanácsok inkább elnagyolt, általános irányvonalakat jelentenek, amelyeket követhetünk. Ezenkívül keveseknek van idejük arra, hogy részletesen átgondolják az étrendjüket. Az evés bonyolult tudomány.
Az egészséges étkezés, az egy rémálom. Nem is gyakorlom, bár igény - az orvostudomány részéről - lenne rá. Eltekintve attól az elkedvetlenítő dologtól, hogy nem tudok főzni, elég tehetséges evő vagyok. A fesztávom a pacaltól a homárig terjed. Semmi nem idegen tőlem, ami jó.
Reggelizz egyedül, ebédedet oszd meg felebarátoddal, vacsorádat add oda ellenségednek.
Nem csak az számít, hogy mit eszel, mit emésztesz, hanem az is, hogy téged mi emészt. Lehet, hogy az életedben jelen van minden szükséges életmeghosszabbító és organikus étel, de ha tele vagy nehezteléssel, aggodalommal, félelemmel, vágyakozással, bűnnel, méreggel, megkeseredettséggel, vagy egyéb érzelmi betegséggel, az megrövidíti az életedet.
A tudatos étkezés fontos. Amikor erre odafigyelsz, akkor tudod igazán ízlelni a mogyorót a mogyorókrémben, az alma lédússágát, a banán édes lágyságát. És még egy fontos dolog: sokkal korábban észreveszed, ha tele van a hasad.
A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy a gyümölcsök és a zöldségek egészségesek, ám ezt az információt jól elraktározzuk agyunk valamelyik fiókjában - a "Tudom, de úgy döntöttem, nem foglalkozom vele" címkéjűbe.
Az árak emelése senkit nem bír rá az egészségesebb táplálkozásra, csupán arra, hogy a versenytárshoz menjen, ahol ugyanazt eszi majd. A "bűnadó" nem az evési, hanem a vásárlási szokásokat módosítja.
Az ételárak nagymértékű emelése arra késztet, keressünk más lehetőségeket. Ez nem azt jelenti, hogy egészségesebb termékeket választunk, és a preferenciáinkat sem változtatja meg, csupán máshol vesszük meg a sült krumplit és a csokit. A szabadpiaci árak ésszerű emelése nem a szokásokat módosítja, hanem a kispénzűeket bünteti.
Fontos cél a helyes táplálkozás, de ez a cél legtöbbünknek ijesztő - olyan örömtelennek tűnik. Ám az "előnyösebb" táplálkozás megvalósítható. Míg a "helyes" táplálkozás hosszú távú cél, az "előnyösebb" kialakításához azonnal hozzáfoghatunk.
Elidegenedésünket és zavarodottságunkat mi sem jelzi jobban, mint hogy egyáltalán szükség lehet egy olyan könyvre, amely az "ételek evésére" biztatja az embereket.
Ha már meg kell önt győzni arról, miért egyen meg valamit, akkor azt nem szabad megennie.
A valódi ételeken nincs lista az összetevőkről, sem hangzatos kijelentések arról, mennyire jót tesznek önnek. A valódi ételek nem állnak el sokáig, és azt teszik, amit minden élő dolog, ha megölik vagy leválasztják a gyökeréről: megrothadnak.