Édes csók
Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy édes csókkal.
Átkaroltuk egymást és megesett az első csók. Marcipán és méz! Együtt nem értek föl ahhoz az édességhez! A tejszínhab a fagylalt tetején sem oly selymes és jóízű, mint az Ő ajkai voltak! Megtudtam, milyen tűzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől... milyen vággyal, félelemmel, tisztelettel, rajongással, szeretettel, féltéssel... szerelemmel csókolni!
Mézédes csókját még most is érezte a száján, és ez bizsergető érzéssel töltötte el annak ellenére, hogy tudta, kényszerből adta, mégsem rontott az ízén. Ujjaival az ajkához nyúlt, mintha azzal elevenebbé tehetné az emléket, de az már elszállt.
És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya.
A szenvedély az, ami megédesíti a csókot; a gyengéd ragaszkodás, mely megszenteli.
Facebook
Pinterest