Cigányság
Azt mondom, hogy inkább hívjanak minket továbbra is cigányoknak, de számoljanak le a legendákkal, amelyek bemocskolnak minket a világ színe előtt!
A cigányok a föld borsa. Ez a távoli Indiából érkező erős fűszer minden konyhában megtalálható. Nem kell belőle túl sok a levesbe, de hiányozna, ha egy csipetnyit sem tennénk bele. Fekete szemű, lángoló érzésű, könnyen meghatódó, ízes és furcsa beszédű, gazdag szívű cigány testvérek, szeretni foglak benneteket.
Mivel a regényírók ritkán szerezhettek első kézből információt a cigányság életéről, a fantáziájukkal dúsították fel a prózai valóságot, és létrehozták a XIX. században azt az irodalmi cigányalakot, aki egy angol cigánykaraván tagjaként vándorol, egy spanyol flamenco-táncos ruháját viseli és magyar cigányzenét játszik.
Egy vezető történész kérdezte egyszer tőlem, hogy miért nincs a cigányoknak más európai népekhez hasonlóan történelemtudatuk. Válaszom rövid volt, és határozott: azért, mert ez egy szóbeli kultúra. Majd látva, hogy felkeltettem az érdeklődését, hozzátettem, hogy a szóbeli kultúrákban másképpen alakul az emlékezet, az időhöz és a térhez való viszony. (S közben arra gondoltam, megint egyszer kiderült, hogy az írásos kultúrában felnőtt, szocializálódott, tanult szakembert meglepi, hogy létezik az övétől eltérő, kollektív emlékezet, időfelfogás.)
Napjainkban egyre nagyobb szükség van arra, hogy a gyerekeknek megadjuk, a felnőtteknek pedig visszaadjuk a tudásukat saját identitásukról, a méltóságuk megőrzése érdekében. Ahogyan a két- vagy többnyelvűség gazdagságot jelent az embernek, úgy a kisebbségi lét is adhat vállalható öntudatot, kulturális gazdagságot, büszke állampolgárságot.
Facebook
Pinterest