Bűvészet
Minden alkalommal, amikor egy bűvész kitalál egy trükköt, ahhoz fel kell találnia a kellékeket is. Ez olyan, mintha a zongorista minden zongoraszonátához fel kéne találja újra a zongorát.
Az egész életedet töltheted a hazugságok tanulmányozásával, és ezt a tudást használhatod arra, hogy elmondd az igazat.
A bűvészet nem egy megoldandó mutatványról szól, hanem a csodáról és a csodálkozásról. És ez fantasztikus dolog tud lenni.
Minden tornádóban van egy biztonságos pont. Az én feladatom, hogy megtaláljam azt.
Szorgalmas munkával, elszántsággal és némi varázslattal bármit el lehet érni: (...) semmi sem lehetetlen.
Az olyan dolgok, mint a mágia, a film, az irodalom, a zene, a képzőművészet vagy a tánc, hihetetlen képességgel rendelkeznek arra, hogy meghaladják a társadalmi korlátokat. Ezek a dolgok összehozzák az embereket - olyanokat, akiknek szokványos esetben soha nem nyílna alkalmuk megismerni egymást.
A tömeg összecsődítésének nincs annál egyszerűbb módja, mint közhírré tenni, hogy egy bizonyos időpontban, egy bizonyos helyen valaki megpróbál valamit, s ha nem sikerül, az életével fizet.
A többségünk nem tudja, hogyan csinálják a bűvészek a mutatványaikat. Gyakran el is képesztenek. Nem értem, hogyan húznak elő nyulakat a kalapjukból, vagy fűrészelnek el úgy egy ládát, hogy a benne lévő hölgynek a haja szála sem görbül. De mindannyian tudjuk, hogy van rá tökéletesen ésszerű magyarázat, amit a bűvész el is mondhatna, ha éppen úgy hozná a kedve, de tökéletesen érthetően, esze ágában sincs. Akkor hát miért gondoljuk igazi csodának, ha egy pontosan ugyanilyen jellegű trükkre a "parajelenség" címkét ragasztja egy televíziós társaság?
Az igazi bűvészek legalább végigcsinálják azokat a mozdulatokat, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy semmit nem dugtak el a zakójuk ujjába, és nincsenek drótok az asztal alatt. Ha viszont egy bűvészt "parafenoménként" hirdetnek, még e meglehetősen csekély hátrány alól is mentesül.
Az illúzió ereje elsősorban abból a tényből származik, hogy az emberek hajlamosak azt látni, amire eleve számítottak. Ha egy esemény egynél többféleképpen is értelmezhető, biztosak lehetünk afelől, hogy a közönség az előre elkészült következtetést fogja előhúzni a kollektív zsebéből. Ez az egyszerű igazság adja a színpadi bűvészet lényegét. És a politikáét, a vallásét, és a megszokott emberi kapcsolatokét.
Sok ilyen műsort láthattak már. Gondolatolvasókat, mágusokat, bűvészeket. Megdöbbennének, ha tudnák, hogy olykor, nem túl gyakran, de olykor, a valóságot látják. Olcsó trükknek álcázva, nagy gonddal a mutatványok közé rejtve. Mégis kirakatba téve. Mert ha nem lepleznénk a mágiát, az emberek nyilván halálra rémülnének.
Minden bűvésztrükk három részből, más szóval mozzanatból áll. Az első rész neve: ígéret. A bűvész mutat egy közönséges tárgyat, egy pakli kártyát, egy madarat, esetleg egy embert. Megmutatja a tárgyat, talán kéri, hogy vizsgálják meg, győződjenek meg róla, hogy valódi, egyszerű, hétköznapi tárgy, de persze többnyire nem az. A második részt úgy hívják: fordulat. A bűvész fogja a közönséges tárgyat, és valami rendkívülit tesz vele. Keressük a titkot, de nem találjuk. De nem is vagyunk igazán kíváncsiak rá, mert nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót. De még nem tapsolunk, mert az nem elég, ha valami eltűnik. Elő is kell kerülnie. Ezért minden bűvésztrükknek van egy harmadik mozzanata is, a legnehezebb. Úgy hívják: jutalom.
A bűvészet első számú szabálya: legyél te a legokosabb ember a szobában.
Facebook
Pinterest