Bosszú
A bosszú (...) csak ideig-óráig tartja életben az embert. Igaz, addig hatalmas erőket képes megmozgatni: veszélyt vállalunk, tengereket szelünk át, trónokat döntünk meg. De aztán... ha egyszer beteljesül, mi lesz az, ami kitölti az életét és a gondolatait?
Akármilyen súlyos is a sértés, nem a sértett dolga a megtorlás. Elégtételt csak úgy kaphatunk, ha kifogástalanul viselkedünk minden helyzetben még a legközönségesebbekkel szemben is.
A való élet nem olyan, mint egy film - a való világban a bosszúnak következményei vannak.
A gyűlölettel szemben nem az erőszak a leghatékonyabb fegyver, s az is kétséges, hogy a bosszúállás begyógyítja-e az igazságtalanság okozta sebeket.
Az ember nem lehet egyszerre dühös és sértődött: a harag azonnal kifejeződik, míg a sértődöttség bosszúvágyként hosszú ideig munkál.
A bosszúállás kegyetlen indulat, ilyen indulatot pedig az igazság kiszolgáltatásának ismerni nem szabad.
A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget.