Autók
Számomra az ember vezette autók kivonása a forgalomból súlyos, de helyes döntés, s ahhoz hasonló hír volna, mint amikor azt hallom, hogy elítéltek egy háborús bűnöst. Jó tudni, hogy végre leszámolnak a szeméttel, mondom majd magamban, összehúzva a szemöldökömet, hogy gonosz benyomást keltsek.
Autóval mindent lehet, menni, amerre a szem ellát, határon, országon, kontinensen át. A modern városi ember autóember: beleszületik és belenő, autó hozza-viszi, kórházba be és onnan ki, bölcsibe, oviba, suliba, edzésre és partira, nyaralni, telelni, tavasszal, ősszel kirándulni; alig lehet majd szabadulni tőle.
Olyan sok tévéreklámban látunk autókat és kamionokat, hogy szép lassan immunisak leszünk rájuk, és már nem is figyelünk oda a hirdetések tartalmára. Ez rendben is van. Mert tényleg nem sok említésre méltó dolog szerepel bennük. A reklámokba minimális erőfeszítést fektető autógyártók évtizedek óta pontosan ugyanazt igyekeznek eladni: egy kicsit tágasabb, egy kicsit kevesebbet fogyasztó, egy kicsit könnyebben kezelhető autót, esetleg egy extra pohártartóval. Aki már egyáltalán nem talál semmi érdekeset az autójában, amit méltatni lehetne, az hiányos öltözetű nőkhöz, szexi akcentussal beszélő férfiakhoz, és ha kell, szmokingban táncoló egerekhez folyamodik, hogy meggyőzze az embereket: terméke mindenki másénál jobb. A legközelebbi tévés autóreklámnál álljunk meg egy pillanatra, és figyeljünk oda, mit közvetítenek. Amikor rádöbbenünk, hogy a Volkswagen kezdőrészlet nélkül kínált "lízingakciója" annyit tesz, hogy "igyekszünk az autóvásárlást egy kicsivel kevésbé nyomorúságossá tenni" hirtelen megértjük majd, milyen mélyre süllyedt az autóipar.