Ateista vagyok
Úgy vagyok a hittel, mint botfülű a muzsikával, aki se énekelni nem tud, se igazán élvezni nem képes az emberiség talán legszebb megnyilvánulását, a zenét. Hogy lehet-e akarni megszerezni a hit képességét, azt sem tudom, de ha lehet, akkor akarni sem tudom eléggé.
Egyáltalán nem vagyok vallásos; ateista vagyok - és helytelenítem, amikor vallásos értelmet próbálnak tulajdonítani a tudománynak.
Egyáltalán nem hiszek Istenben. Abban hiszek, hogy ahhoz, hogy a világ jobbá váljon, először az embernek kell megváltoznia. Hiszek a tiszteletben, a szeretetben - de semmilyen felsőbb hatalomban nem hiszek.
Tudatosan abszolút ateista vagyok, de nem mondom ki, mert ha Bachot nézem, nem lehetek ateista. Akkor el kell fogadjam azt, ahogyan ő hitt. Ott minden pillanatban imádkozás van... (...) Egy Bach-fúgában ott van a keresztre feszítés... a zenében folyton keresem a szögbeveréseket... ez kettős látás. Az elmémmel biztosan nem fogadok el semmit. De az elmém nem sokat ér. Az, hogy valami transzcendentális... az nekem állandóan jelen van.
Ateista vagyok (...). Pont ezért a túlvilágon leginkább az egyik legismertebb ateista humoristával, Douglas Adamsszel szeretnék összefutni, hogy aztán megbeszéljük, miért nem lehet így.
Ateista vagyok, azt vallom, hogy egyszer megszülettem és meghalok majd, és nincs semmi, sem előtte, sem utána. Ha viszont ez így van, akkor nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ebben az életben bármit kihagyjak.
Azt szoktam mondani és írni, hogy "95 százalékos ateista vagyok", ami azonban a valóságban egyre fogyó százalékot, arányt jelent. Lehet, még egy-két év és elérem a 99 százalékot, netán a százat is. Az Isten választása a könnyebbik út, mindenben. A világ keletkezése, a természet működése, a kozmosz törvényei stb. témákban mindig egyszerűbb azt mondani: egy isten teremtette, ő igazgatja, az ő akaratát követve mennek a dolgok. Aki filozofikusabb alkat, sőt egyáltalán, gondolkodó ember, az ne menjen ezen a könnyebb úton.
Ateista vagyok, az egyházról az a véleményem, hogy összes nagyszerű alapelvei, az úgynevezett evangéliumi igazságok, semmivel sem többek egy tiszta, ideális és egyetemes humanizmusnál, ellenben ami kétezer év alatt rárakódott és amit ma gyakorol, az ennek a humanizmusnak a legteljesebb elárulása.
Nem hiszek Istenben. Nem hiszek a halál utáni élet létezésében. Úgy vélem, a lélek az értelem maga. Tudományos módon nem lehet bizonyítani Isten létezését, ugyanakkor azt sem, hogy ne létezne. Isten képzete önmagában számomra nem bír meggyőző erővel. Inkább az anyagban hiszek.
Persze, hogy ateista vagyok... (...) Nem hiszek a természet dualizmusában. Ugyanaz a törvény kormányoz minden lényt, s az emberből semmi több nem marad meg a halál után, mint a többi teremtményből. Lehet-e másként gondolkozni az intelligenciának bizonyos fokán?
Nem hiszek Istenben és a tömegvallásokban. Talán egyszer majd megcáfolnak, de egyelőre semmiféle bizonyíték nincs a létezésére.
Irigylem azokat, akiknek megadatott, hogy megtalálták az utat az Istenhez. Én próbáltam keresni sokszor, és nagyon kétségbeesetten, mégsem kaptam semmi jelet, vagy biztatást...
Ateista vagyok, de a művészet valami isteni fogalom. A művésznek megvan az a kiváltsága, hogy egy szent dolog papja lehet, de nem a pap a fontos, hanem Isten.
Zsidónak születtem, és hittem Istenben, de azóta sok könyvet olvastam, amik bebizonyították, hogy Isten csak a képzeletem szülötte. Az emberek hisznek Istenben, mert megválaszolja a bonyolult kérdéseket, mint például, honnan van az univerzum, mennybe mennek-e a giliszták, és miért van az öreg hölgyeknek kék haja? Bár ateista vagyok, még mindig hordom a yarmulke-t, melegen tartja az agyamat.
A hit valami olyasmi, hogy ha erősen hiszünk a bekövetkezőben, akkor megtörténik. Én elég ateista vagyok ahhoz, hogy tudjam, a dolgok nem azért történnek meg, mert hiszünk bennük, hanem azért, mert annyira el akarjuk hinni a bekövetkezőt, hogy végül is magunk formáljuk olyanná az eseményeket.
Facebook
Pinterest