Apaság
Apának lenni jó, lányos apának még sokkal jobb. Nem tudom, milyen fiúkkal, ha magamra gondolok gyerekként, nem lehet egyszerű. Apának lánnyal hibátlan; van persze küzdés, de nincs rivalizálás; a szerelem és szeretet határvidékén járunk mindig.
A nők ne őrizzenek monopóliumokat, és tanítsák meg a férfiakat mindenre, ami a gyerek ellátásához kell, a férfiak pedig tanulják meg és végezzék el. Amikor pedig megtették, akkor ne várjanak és ne kapjanak érte köszönetet. Mert nem a nők helyett és néha, hanem velük és mindig vagyunk szülők.
Egy apának mindig a gyereke mellett a helye, minden nap, bármi áron, hogy érezze a szeretetet, a biztonságot. Egy gyerek bármikor számíthat az apjára, akitől tanácsot kérhet, ha útmutatásra, bátorításra van szüksége.
Amikor megkérdezik tőlem, milyen érzés apának, szülőnek lenni, azt szoktam válaszolni, az egyik legnehezebb dolog a világon, cserébe viszont megtanulunk feltétel nélkül szeretni.
Férfiként, majd apaként a felelősséged nem csak arra korlátozódik, hogy eltartsd a családodat és anyagilag támogasd. Annak már lejárt a mandátuma. A felelősséged abban is rejlik, hogy megfelelő példát állíts a gyermekeid és a következő generáció elé, mint férfi, mint férj, mint apa!
Mekkora szabadságot adj a gyerekeidnek, ahogy egyre idősebbek lesznek? Mikor kell valóban nemet mondanod? Mik azok a korlátok, amik nem átléphetők szülő és gyerek között? Férjként meg kell kérdezned magadtól, jó egyensúlyt tartasz-e a családi életed és minden egyéb között. És néha meg kell kérdezned a partneredet is, hogy szerintük is jól értelmezed-e ezt az egyensúlyt. Kész aknamező, csodálom, hogy van ember, aki átjut a túloldalra.
A régebbi apa egy sokkal jobban kategorizálható apa, konkrét szerepekkel. Mondhatjuk úgy, hogy akkoriban sokkal kevésbé voltak fluidak a szerepek. A kenyérkereső apa és a gyereknevelő anya egyértelműbb elvárásokat fogalmazott meg. Mostanában pedig bekerülőben van ebbe a régimódi gondolkodásba az, hogy a két szülőnek közösen kellene vállalnia a terheket - ez már alapból káoszt okozhat egy emberben. Egyszerűen nem épült még ki a rendszer arra, hogy akár az édesanyák, akár az édesapák egyszerre tudják kezelni a sztereotipikus és a 21. század diktálta szerepeiket is.
Az apaság olyan, mint az ejtőernyő. Csak ugorj és majd csak lesz valami.
A valódi családi élet öröme csak abban a perczben nyílik meg, a melyben keblünkre ölelhetjük szerelmünk zálogát. Ez adja meg értékét az éleinek; mert fokozódik a lelki erő, a törekvés, a szorgalom, a melyet azon édes gondolat éleszt, - hogy van kiért fáradnunk, van kiért küzdenünk az életben. Az apai öröm kiengesztel bennünket mindennel.
Nem azt mondom, hogy én egy mintaszülő voltam, de tudják, mit jelent apának lenni? Azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egy másik emberről, és hogy felelősek vagyunk az életéért, de egy bizonyos ponton túl az irányítás kicsúszik a kezünkből.
Apának lenni nem olyan pofonegyszerű. (...) Nem csupán abból áll, hogy a zöld mezőn hajigáljátok a labdát, vagy két tökéletes copfba fonod a lányod haját. Tudnod kell a kedvenc meséje minden szavát fejből, felébredni az éjszaka közepén egy másodperccel azelőtt, hogy hallanád kipottyanni az ágyából, figyelni, ahogy piruettezik a tüllszoknyájában. (...) Fenntartani az illúziót, hogy te vagy a főnök, bár azóta elvesztél, hogy ringató karodból felpillantva először rád villantotta huncut mosolyát.
A társadalomnak, a világnak az apaság a talpköve; minden összeomlik, ha a gyermekek nem szeretik apjukat.
Fogalmam sem volt arról, hogy én is érezhetek ilyen mélyen, hogy egy gyermek az imádság derűjét adhatja, hogy az apaság megújítja szívemet.
Az apák szemszögéből manapság a következőképpen festenek a dolgok - nekünk egyszerűen meg kell küzdenünk azért a jogért, hogy apák lehessünk. A világ mintha nem akarná, hogy szülők legyünk. Inkább szeretné, ha későig az irodában dolgoznánk. Valaki más fogja tehát gyermekünket megtanítani arra, hogyan rúgjon a labdába, hogyan zongorázzon, és miként bízzon meg magában. Elég, ha jóravaló férfiakhoz illően mi fizetjük ki a számlákat.
Facebook
Pinterest